A korabeli kritika nem fogadta kitörő
örömmel - „Reméljük nem
találkozunk ezzel a művel többé a Filharmoniai Társaság műsorán” .
A Halál és megdicsőülés 1895-ben Till
Eulespiegel 1897-ben a került bemutatásra.
„Ilyen zenei tótágast, összevisszaságot még nem komponált szabadlábon lévő
muzsikus” – így szólt a korabeli bírálat.
Strausst egyáltalán nem rendítették meg
a kritikák, és idővel a berzenkedőkkel együtt nőtt a hívek száma is.
Strauss
operák Budapesten
1910.
március 11-én bombaként robbant az Elektra című operája. Az előadás egyértelműen siker volt, a kritikusok
többsége nem volt elutasító. A bemutató után néhány hónappal Strauss vezényelte Budapesten az operát.
Szereplők: Fodorné Aranka , Krammer
Teréz , Sebeők Sára, Arányi Dezső, Szemere Árpád
Alszeghy Kálmán - rendező
Kerner István - karmester
…akármilyen
hidegen, józanul is ítéljük meg a darabot, az kétségtelen, hogy a hallgatóit
lebilincseli, izgatja, szinte fárasztja” – Kern Aurél.
1911.
május 21-én A rózsalovag premierje igazi áttörést hozott. A mű több
mint 100 éve folyamatosan szerepel a repertoáron.
Szereplők: Dömötör Ilona, Sebeők
Sarolta, B Sándor Erzsi, Várady Sándor
ifj. Ábrányi Emil - karmester
Részletek korabeli bírálatokból:
„A rózsalovag zenéje a maga nemében merész és
hatásos, de nem remekmű. A darab nagyon tetszett, talán az is hozzájárult, hogy
a szövege sikamlós.”
„Közönségünk
mohón várta, - hiszen a mű már szerzője miatt is szenzációs – de talán
fölösleges volt ennyire sietni színre hozásával. Az egész nagy személyzet, élén
az új karmesterrel, derekasan megfelelt a rendkívül nehéz és nem arányosan
hálás feladatának.”
1926.
január 5-én Richard Strauss vezényelte az opera felújított változatát
Budapesten, amelyben német vendégművészek is énekeltek, és fellépett Pataki
Kálmán világhírű magyar operaénekes is. 1932-ben a Szemere Pál rendezte
előadást vezényelte Strauss. 1944-ben pedig Strauss 80. születésnapja
alkalmából Clemens Krauss vezényelte Budapesten A rózsalovagot.
1912.
december 19. a Salome című opera bemutatására került
sor magyar előadásban, amit 1906-1910 között gróf Apponyi Albert nem engedett
bemutatni, az erkölcstelennek bélyegzett bibliai történet miatt.
Szereplők: Gábor József Fodorné Aranka Szemere Árpád,
Székelyhidi Ferenc
Alszeghy Kálmán – rendező
Kerner István – karmester
„Ennek a monstrumnak legfeljebb a közönség
szenzáció-falánkságára lehet hatása, de a zeneirodalmunk vagy a kultúránk
fejlődésére sem. Ez a mű rombolóan hat az ízlésre és egészségtelen, kárhozatos
befolyással lehet fiatal zenészgenerációnkra. Egyedüli enyhítő körülmény a
kitűnő előadása.” – szólt a korabeli
kritika.
A
Salomét 1926. január 6-án és 1932-ben
is vezényelte
Strauss Budapesten.
1919.
április 14-én bemutatták az Ariadne Naxos szigetén című operát.
Szereplők: Sebeők Klára Sándor Erzsi Marschalkó Rózsi, Környei Béla
Kerner István– karmester
Zádor Dezső –rendező
Péterfi István így írt a Világ című
újságban 1919 áprilisában. „Amíg a
kapitalista nyugat sajtója a bolsevikok emberevéséről és a kultúrarombolásáról
regél, azalatt a budapesti Operaház
Strauss – Hofmannsahl-operát készít elő
és a proletárdiktatúra ötödik hetében be
is mutat. A gazdasági rablóvár falait
széjjelzúzó kalapács, íme a kultúra
épületébe erősítő szeget ver….” Az Ariadne Naxos szigetén” mint minden
Strauss-opera mindenütt nagy érdeklődés közepette kerül színre. A járt utakat
lenéző szerzők mindig
izgatnak, a bizarr ötlet érdekel”.
„De
amennyire elismerjük, sőt bámuljuk Strauss nagyszerű technikáját, leleményét a kiszámításokban,
elrendezésekben, a muzsikát alkotó zseni e műben sem gazdagabb, mint
elődjeiben. Kétségtelen, hogy vannak
igen szép momentumai, de gyakori az erőltetett, sőt minden rafinéria ellenére az unalmas is” Megmagyarázhatatlan miért
mutatták be a legkifinomultabb
operát a Tanácsköztársaság alatt.
1929.
november 12. Intermezzo Rudolf
Hartmann produkciójában, német vendégszólistákkal, az Operaház zenekarával,
Bertil Wetzelsberger vezényletével került bemutatásra.
Molnár Géza: „Megnyitja a nézők előtt az otthon szobáit, és kizárólag
magánügyekről tudósít. A vígjáték hősei, Robert Storch udvari karmester és
felesége Christine valójában Richard
Strauss és hitvese „
A polgári élet , a banalitás, a
hétköznap vagyis a modern környezet
iránti igény Strausst is elérte, és ebbe tökéletesen beleillik az Intermezzo
milliője. A szereplők jelentéktelen és komikus helyzetekben történő
ábrázolásával Richard Strauss nem csak saját múltjából űz gúnyt, hanem
„egyszerűen leereszkedik a mítosztalanított emberhez”. Az opera elgondolása
szerinte új, eredeti, érdekes minden ízében mai.
1932.
október 3. Egyiptomi Heléna
Karmester: Richard Strauss, Fleischer
Antal
Rendező: Márkus László
Diszelt, jelmez: Oláh Gusztáv
Szereplők: Bodó Erzsi, Závodszky Zoltán,
Báthy Anna, Losonczy György, Rösler Endre
Ez az egyetlen Strauss opera, amelynek
betanításán a végső simításokat maga Strauss végezte Magyarországon, a főpróbát
és a bemutatót is vezényelte.
„A
késő romantikának egykor forradalmi nagymestere mostani hatvannyolc éves kora
és megállapodott „konzervatizmusa” ellenére semi kerülhet ki az
aktualitásból…..Az kétségtelen, hogy az Egyiptomi Heléna invenciója virtuóz
technikája, ragyogóan zengő hangszerelése és egész előkelő faktúrája ellenére
sem közelíti meg a Salome, Elektra, Rózsalovag izgalmasan hatásos partitúráját
„ – állapítja meg a korabeli ítész.
1934.
január 26. József legendája – táncjáték
Koreográfus Jan Cieplinski
Szereplők: Zsedényi Károly, Szalay
Karola Szulamit, Walter Rózsi, Mally Győző Putifár (énekkari művész)
Zöbisch Ottó (egykori balettigazgató)
Gyagilev féle Orosz Balett részére
komponálta 1913ban, az előadás ékessége a Fülöp Zoltán Veronses stílusban
készült barokk színpadképe volt
1934.
december 28. Arabella
Szereplők: Székely Mihály, Sebeők Klára,
Báthy Anna, Dobay Lívia , Losonczy György
Laurisin Lajos, Nádasdy Kálmán
Oláh Gusztáv díszlet jelmez
Karmester Fleischer Antal
Ez a Strauss mű tetszett a legkevésbé a
közönségnek. A kritika a Rózsalovag utóérzeteként értékelte a művet, olyan
öregköri operának, amit stílusosan óév végén mutatnak be, hogy újévre el is
tűnjön a színház műsoráról. A legindulatosabban és korát megelőzve a politikai
felhangot sem mellőzve Jemnitz Sándor támadta a bemutatót: „Miért kellett ezt a Németország összes operaszínpadán végigbukott és
semmiféle hivatalos nyomással nem támogatható nálunk is a maga előrelátott,
mert megérdemelt bukásához eljuttatnunk?” A bírálók egyértelműen dicsérték
az előadás színre állítását. A premier másnapján több mint 15 kritikus által
írt bírálat jelent meg a napilapok hasábjain.
1940.
nyara: Daphné a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
Nádasdy Kálmán rendező
Warga Livia Koréh Endre, Basilides
Mária, Tamás Ilonka, Sárdy János, Halmos János
Ferencsik János karmester
A korabeli kritika inkább a történettel
foglalkozott, amely remekül illeszkedett a helyszínbe.
A harmincas évek második felétől nemcsak
politikailag fügött egyre jobban Magyarország Németországtól, hanem kultúrálisan
is egyre több szállal kötötték össze a két országot.
1941-ben a Daphnét az Operaházban mutatták be. „És meglepő, hogy az egyfelvonásos bukolikus
zenedrámában megfiatalodva találjuk invencióját, formáló erejét. Sőt, részben
újjá alakulva, mert a késői romantika egykori forradalmi zeneszerzője mintha
szintén a neoklasszikus irány felé tájékozódna”
A lebombázott berlini Staatsoper
vendégjáték-sorozatra indult, amelynek első állomása a budapesti Operaház volt.
Herbert von Karajan vezényletével az Elektrát adták elő.
1944.
március 19-én a németek megszállták Magyarországot.
1949-től
az addig lenyűgözően sokszínű repertoir nagyrésze eltűnt, kiadták a
jelszót „Remekműveket a dolgozó népnek”! A germán kultúrát visszaszorították, Wagner tiltólistára került.
1949-ben elhunyt R. Strauss. Míg a századfordulótól a negyvenes évekig természetes volt, hogy a
MKO reperoárja, követi a nemzetközi trendet, erről a továbbiakban szó sem
lehetett.
Strauss 15 operájából hetet bemutattak
Pesten, és a Tűzínség is elő volt készítve az 1910-es években.
1945 után csak a Rózsalovag maradt
repertoáron Ferencsik János vezényletével
A Salome felújítása előkészületben volt,
de csak 1958-ban került bemutatásra.
1977-ben a drezdai Semperoper társulata
nagy sikerrel mutatta be A hallgatag
asszony című operát, amelynek
címszerepében Theo Adam lépett fel.
