Richard
Strauss figyelmének középpontjában a zene volt, de hogyan élt a mindennapokban?
(Részletek
www.richardstrauss.org oldalról,
család által működtetett oldalról)
Társasági és otthoni élet
Az első időkben a házaspár viszonylag
mérsékelten élt Münchenben, a nyári hónapokban a zeneszerző apósával és
anyósával Marquarsteinben. A Berlinbe költözés Pauline számára lehetővé tette,
hogy egy „nagy háztartás”–t uraljon, intenzív társasági kapcsolatokat tartson
fenn, valami olyasmit, amit Bécsben már megszokott. Zeneszerzők, értelmiségiek,
költők, katonatisztek, diplomások voltak a vendégeik. Strauss és felesége
boldogok voltak, ha viszonozhatták a vendégséget. Néha a bécsi Imperial
Hotelben, vagy a berlini Hotel Adlonban, a müncheni Hotel Vier Jahreszeiten
Hotelben szervezték az ünnepségeket, általában azonban az otthoni
szórakozásokat kedvelték. Jegyzeteket vezettek a parti részleteiről, a vendégekről,
a felszolgált ételekről azért, hogy nehogy kétszer szolgálják fel
ugyanazt.
Pauline asszonyról
Pauline kínosan pedáns és szigorú volt
a házvezetésben. A vendégeket mindig jó szívvel látták, de Pauline nem
mindig kezelte megfelelően a vendégeket. Pauline „uradalma” nemcsak szigorú
volt, hanem olykor jeges is. Richard egyszer így panaszkodott felesége mániákus
szellőztetési szokásáról:
„Néha alig bírok megkapaszkodni a
szobámban, a huzat miatt”.
Pauline nemcsak saját otthonukban volt
mániákus tisztaságkedvelő, hanem máshol is. Szerette ellenőrizni a port,
végighúzta ujját a bútorokon, kinyitotta a fiókokat, benézett az ágy alá és
ellenőrizte a személyzet keze munkáját. (Kurt Wilhelm)
„Pauline nélkül semmit sem alkottam
volna” - idézet
Karl Böhm Pontosan emlékszem című könyvéből
„Előadás után (Daphné) Strauss
társaságában meglátogattam feleségét, aki betegsége miatt nem lehetett jelen a
premieren. Midőn lassan lefelé lépkedtünk a harmadik emeletről, Pauline
asszonyról beszélt: „Higgye el, nagy szükségem van erre asszonyra.
Tulajdonképpen letargikus természetű vagyok, és Pauline nélkül semmit sem
alkottam volna.”
