A bibliai József és Potifárné történetén alapuló Richard Strauss balettet éppen 100 évvel ezelőtt, 1914 májusában mutatták be a Párizsi Operában, a szerző vezényletével. A Hugo von Hofmannsthal és Harry Kessler librettójára készült mű megkomponálására a sikerei tetőpontján álló Orosz Balett impresszáriója, Szergej Gyagilev kérte fel a szerzőt. A még straussi mértékkel mérve is gigantikus méretű zenekarban hat kürt, négy trombita, négy harsona, négyszeres fafúvós-kar (kontrabasszus-klarinéttal), több hárfa, cseleszta, zongora, ütőhangszerek és osztott vonóskar (három hegedű, két brácsa- és két csellószólammal) szerepel, s a darab roppant technikai követelményeket támaszt a muzsikusokkal szemben.
A balett cselekménye: Potifár és jéghideg, mozdulatlan felesége rabszolgák hadától körülvéve szórakoztatja magát (két nő tánca – a szerelemvágyó Szulamit tánca – török ökölvívók küzdelme). Hárfák, fuvolák és vonós hangszerek kíséretével behozzák az alvó Józsefet. A tizenöt éves, ártatlan pásztorfiú tánca és az eget ostromló, szinte a levegőben repülő hatalmas ugrásai felkeltik Potifár feleségének érdeklődését. Éjszaka meglátogatja a kamrájában alvó Józsefet, és megpróbálja elcsábítani (ez a mű leghosszabb, központi jelenete). A visszautasítás a szenvedélyt gyűlöletté változtatja: elfogatja a fiút, s őt vádolja meg a csábítással. A Potifárnét védeni akaró rabnők hisztérikussá fokozódó táncot lejtenek körülöttük. Potifár megbilincselteti Józsefet, és meg akarja kínoztatni. Megrendítő némajáték zajlik a saját végzetes szenvedélyével viaskodó Potifárné és a fiú között. Természetfeletti fény árasztja el a színpadot: egy arkangyal jelenik meg, s József láncai lehullnak. Az angyal magával viszi a fiút, Potifárné a gyöngysorával megfojtja magát.
