A Szegedi Kortárs Balett előadásában Juronics Tamás rendező koreográfus a tőle megszokott módon kitágítja a történet értelmezési síkjait .......
Strauss a bibliai József történetét opera-szerűen
dolgozta fel baletté. Míg a klasszikus balettek elsősorban a cselekmény minél
akciódúsabb elmesélésére törekednek, Strauss nagyoperai jeleneteket komponál,
történet helyett atmoszférát teremt:
először is részletesen megrajzol egy társadalmi közeget, egy közösség lélekállapotát, majdnem olyan hosszúságban, mint a mű második felében megjelenő tényleges József-történetet. A főhős csak akkor léphet színre, amikor már feltárult a szellemi közeg. Ekkor dimenziót vált a történet és „kamaraoperai” lesz.... A társadalmi psziché után az emberi psziché tárul föl, a legenda szinte csak ürügy arra, hogy – mint a nagy Strauss operák: Elektra vagy Salome esetében - feltáruljon a hitét vesztett, kiüresedett vagy épp mániákussá vált, egyszóval neurotikus/pszichotikus ember belső pokla. Nem véletlen, hogy Freud Strauss kortársa volt.
először is részletesen megrajzol egy társadalmi közeget, egy közösség lélekállapotát, majdnem olyan hosszúságban, mint a mű második felében megjelenő tényleges József-történetet. A főhős csak akkor léphet színre, amikor már feltárult a szellemi közeg. Ekkor dimenziót vált a történet és „kamaraoperai” lesz.... A társadalmi psziché után az emberi psziché tárul föl, a legenda szinte csak ürügy arra, hogy – mint a nagy Strauss operák: Elektra vagy Salome esetében - feltáruljon a hitét vesztett, kiüresedett vagy épp mániákussá vált, egyszóval neurotikus/pszichotikus ember belső pokla. Nem véletlen, hogy Freud Strauss kortársa volt.
Egy materiális, a transzcendenciát tudomásul nem vevő,
sőt, veszélyesnek tartó világban vagyunk, ahol az ember csak test és hús,
anyag, impulzusok nélkül létezik. Hideg és kiszámított minden, a társadalom
kasztokra oszlik, minden óramű pontossággal működik. Ebbe a világba érkezik meg
József, a maga szubjektív világlátásával és energiája szétzilálja a rendet.
Miképpen Salome Keresztelő Szent Jánosban, Potifárné Józsefben látja meg az oly
régóta áhított férfit, aki kizökkenti érzéketlenségéből. Vallás és erotika, extázis
és transzcendencia mindig is összetartoztak, és ebben a különös táncműben
már-már merész módon tűnik el a határ a kettő között.
A Szegedi Kortárs Balett előadásában Juronics Tamás
rendező koreográfus a tőle megszokott módon kitágítja a történet értelmezési
síkjait, kiemelve azt a vallásos/bibliai, de még a századfordulós bécsi
pszichoanalízis világából is, a jövőbe vetítve absztrahálja a legendát,
szorongató disztópiát tárva elénk.
