A Friedenstag (A béke napja) ősbemutatója 1938.
július 24-én volt Münchenben (az első Strauss ősbemutató a szerző szülővárosában),
a világháború kirobbantására készülő „Harmadik Birodalomban”. A bemutatón Clemens Krauss vezényelt, az
ostromlott vár parancsnokát Hans Hotter, Maria szerepét Viorica Ursuleac*
(Clemens Krauss felesége), az ellenséges holsteini hadak vezérét Ludwig Weber
alakította. A záró kórusnak köszönhetően az ősbemutató után mintegy 100 előadást
ért meg a mű a német színházakban.
*a
művésznő halálának 30. évfordulója lesz 2015. október 22-én.
Richard
Strauss a Friedenstag bemutatóján a két főszereplővel.
A béke
napja (Friedenstag) a politikai események miatt nem maradt soká a repertoáron,
s azóta sem tudott újra meghonosodni még a német operák műsorán sem, a közönség
vegyes fogadtatása miatt. Az opera szabadság üzenetét nehéz elválasztani attól a
ténytől, ahogyan a német nemzeti szocialista párt ezt kisajátította .
A Daphne bemutatója
1938. október 15-én volt Drezdában. Az opera lelkes fogadtatásra talált, noha a
Béke napjával való párosítása nem bizonyult szerencsésnek. A Daphne ma is a szerző utolsó
alkotókorszakának legnépszerűbb műve. A bemutatón az operát Karl Böhm
vezényelte, akinek R. Strauss az operát dedikálta.
Daphne 1938-as hangfelvétel Karl Böhm vezényletével, Margaret Teschemacher közreműködésével itt meghallgatható.
Daphne Budapesten a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1940
Érdekes
kísérletre került sor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1940 nyarán. Az
Operabarátok Egyesületének estélye keretén belül mutatták be Nádasdy Kálmán
rendezésében az Angelica nővért, címszerepben a frissen végzett Warga Líviával,
és Strauss 1938-as Daphnéját. A mű értékelése helyett általában megelégedtek a
korabeli ítészek a szokatlan helyszínbe - akusztikailag nyilván problémás –
remekül illeszkedő ógörög pásztorjáték ismertetésével. A főszerepeket Tamás
Ilonka, Koréh Endre, Basilides Mária, Sárdy János és Halmos János énekelték
Ferencsik János vezényletével.
„... a kolostor virágos kertje, a bukolikus
pásztoridill szinte szabadba kívánkozik” –, ám zeneileg épp az ellentétekre
rávilágítva hozza meg elmarasztaló ítéletét Váczy Péter, zenekritikus: „Puccini
az olasz hagyománynak megfelelően, elsősorban éneklésre szánta az operáit.
Strauss ereje ellenben éppen a színes, változatos hangszerelés. Nála a zenekar
uralkodik az ének felett.” Ha tehát „A zenekarból legfeljebb a fúvósok
hallhatók, a többi hangszer némaságra van kárhoztatva”, akkor alkalmatlan a
szabadtéri bemutatásra. Studia Caroliensia 2004. Bubno Hedvig: Váczy
Péter, a zenekritikus
A
harmincas évek második felétől nemcsak politikailag függött egyre jobban
Magyarország Németországtól, hanem kulturálisan is egyre több szállal kötötték
össze a két országot.
A
Daphne az Operaházban 1941-ben került színre.
