Kocsis Zoltánnal készített interjút Albert Mária - részlet a Müpa Magazin szeptember-októberi számából.
.....most éppen bent vagyunk a hollandiai Bredaban, ami talán inkább megerősített város, mintsem vár.....
..... ahol arról folyik a vita, hogy felrobbantsák-e a várat, vagy sem. Egyedüli megoldásként a citadella és önmaguk megsemmisítését választják, a parancsnok és a felesége a halálra készül. Már-már a gyújtózsinóron a kezük, amikor megjelenik fehér zászlóval az ellenfél, aki néhány perce még a védőkre szegezte ágyúit. Hatalmas békehimnusz zárja a darabot - egyértelmű üzenet a Harmadik Birodalom vezetőinek, hogy talán mégsem kellene belevágni egy háborúba, békés megoldás is létezik. Tudjuk mi történt, de hát ennyit tehet a zeneszerző, az alkotó, ha a döntés a politikusok kezében van. Félretéve a történelmi szempontokat: a harc a természet, a létezés alaptörvényei közé tartozik. Az ember az egyetlen alkalmas lény arra, hogy békés teremtsen. Ehelyett az állatvilágban tapasztaltnál lényegesen pusztítóbb, ma már a bolygót is veszélyeztető háborúskodásba sodorta, sodorja a világot. A Friedenstagban a lényeg ugyanaz, ami az akkori világtörténelmi helyzetre is érvényes volt: a vihar előtti csend. Ebből a csendből lehet borzalmas, mindent elpusztító háború - ahogy az 1930-as évek valóságában -, és lehet belőle béke, ahogy a cselekmény történelmi pillanatában, 1648-ban bekövetkezett.
Emellett a darab végén felcsendülő diadalmas C-dúr békehimnuszt. Lehetett-e Strauss mintaképe Beethoven Fidelioja?
Talán tudat alatt ott motoszkált benne a Fidelio. Miért ne, hiszen Strauss az életművében "végigkomponálta" a zenetörténetet Glucktól, Bachtól Brahmsig. A Capriccioban ez egészen látványos, ott jól felismerhető idézetekkel találkozik a hallgató, de nem csak az operákban, a hangszeres darabokban is találni ilyeneket, hol távoli asszociációkat, hol elvi megoldásokat, témákat. Az Aus Italien harmadik tételében példáulaakordfűzéseket emelt be a Brahms 2. szimfóniájának harmadik tételéből. A bemutatón ott ült Brahms, akiről feltételezhette, hogy szokása szerint elbóbiskol, gondolta> hallván a saját ütemeit, esetleg felriad. De a Fidelio és A béke napja között az egyik jelentős különbség, hogy a szövegből hiányzik a dinamizmus. A történések olyasfajta láncolata, amivel például Straussnál A rózsalovagban találkozunk. Kiemelkednek egyes karakterek, sokat megtudunk az egyes szereplők jelleméről, de alig történik valami, A béke pedig deus ex machinaként, isteni ajándékként érkezik meg, és nem igazságtételként, mint a Fidelioban.
