A magyar
származású színpadi rendező színház iránti érdeklődését számos opera- és klasszikus
balettelőadás élménye indította el már kora gyermekkorában. A középiskola
elvégzése után Ausztriában tanult tovább. Eredetileg a gyógyászat területén
folytatott tanulmányokat, majd felvételt nyert a Bécsi Egyetemre, ahol a Filológiai
kar színház, film- és médiatanulmányok szakán végezte tanulmányait, zenés és táncszínházra
specializálódva. (Jelenleg ugyanitt PhD hallgató.) Gyakornokként a Bécsi Állami
Operában és a Schönbrunni Zenés Színházban dolgozott. 2003 és 2006 között a
Zürichi Operaház segédrendezőjeként olyan jelentős előadások létrehozásában
vett részt, mint R. Strauss Elektrája (rendező: Martin Kusej), Debussy Pelléas
és Mélisande-ja (rendező: Sven-Eric Bechtolf), Rimszkij-Korszakov Cári
menyasszonya, (rendező: Johannes Schaaf), Puccini Turandotja (rendező:
Giancarlo del Monaco) és Verdi Aidája (rendező: Nicolas Joel).
Első önálló
rendezésére – Mozart: A színigazgató – 2006 nyarán került sor Liechtensteinben,
Zsófia régenshercegnő fővédnöksége alatt.
Részt vett
a Magyar-Francia Zenés Színházak Rendezői Versenyén és az Európai Rendezők
versenyén is. A „Fogadás Orlovsky Hercegnél” című gálaműsor rendezője volt
2011-ben, amelyen a Magyar Operaház szólistái is felléptek. A Kirchstetteni Kastélyban
(Ausztria) megrendezett nyári KlassikFestival keretében J. Strauss Denevér című
operettjét rendezte 2011-ben. Az ezt követő három évben két Mozart-operát és
egy Verdi-operát vitt színre. 2015-ben Donizetti Szerelmi bájitala első
belcanto operaként hangzott el rendezésében az idén útjára indított
Kirchstetteni Belcanto Operafesztivál keretein belül. A rendező 2012 óta a
KlassikFestival művészeti vezetőjének szerepét is betölti. (fotó Wilke)
Kettősség, ellentétpárok a két operában
A Béke napja (Friedenstag)
ideológiai és etnikai konfliktusokat, vallási ellentmondásokat, a fanatizmus
inhumánus, emberéleteket veszélyeztető oldalát mutatja meg. Ezzel szemben a
Daphné a straussi humanizmus egyik legőszintébb, legmelegebb, leglíraibb
megszólalása. Ideológiák csapnak össze A Béke napjában – nem hiába nevezik A Béke
napját „Antikriegsoper”-nek, vagyis
háborúellenes operának. A darab indirekt módon jeleníti meg a háborút ellenző,
az életet igenlő attitűdöt, amelyben a „straussi humanizmus” kódolva van.
Ez a kapcsolódási pont a
Daphnéhoz.
A Daphnéban a természeti
körforgás van jelen, az ember és a természet kölcsönös viszonya. Érzékelhetők
az erőviszonyok eltolódásai a darabon belül. A Daphne a természet, az
újjászületés diadalával zárul – ez egy optimista diadal, ugyanakkor emberi
bukás, hiszen Daphne babérfává alakul, ezáltal a természet körforgásának
részese lesz, az átalakulással halhatatlanná válik. Permanens körforgásról,
ciklikus dinamikáról van szó, melyet emberi kézzel nem lehet megállítani.
A Daphnéban különösen
jellemző a kettősség, az emberi és az isteni kettősség. Felmerül a kérdés:
érintkezik az emberi és az isteni vetület, hol találkoznak ezek össze?
Mindez egyfajta
ideologizált képben jelen van A Béke napjában is. Ha például Mariát vesszük, aki
a darab egyetlen igazi női főszereplője, szembeötlő, hogy Maria a darab
egyetlen olyan női szereplője, akinek neve van. Maria ezáltal az ideologizált
nő lesz – a tisztaság, az „anyaság”, az önfeláldozó nő, a feleség epitómája.
Ezt a két darabot kötjük tehát
össze dramaturgiai szempontból a második világháborút megelőző 1936-os berlini olimpiai játékok megnyitó ünnepségének formájában és hangulatában, amelynek
Strauss egyrészt aktív közreműködője volt azáltal, hogy ő volt a felelős az
olimpiai himnusz megkomponálásáért. Az olimpia alkalmas összekötő kapocs,
hiszen az akkori nemzetiszocialista propaganda által átitatott
politikai-ideológiai közeg megadja az alapérzést, amelyben az első pillantásra
antagonisztikus opera játszódik. Erre a korra jellemző volt a tömegek mozgatása
és manipulációja. A propaganda az antik görög, esztétikus világot és ideálokat
a saját szájíze szerint elferdítve használta fel saját céljaira. Gyakorlatilag
ennek köszönhető, hogy A Béke napja című operát a II. világháború után egészen napjainkig
mellőzték.
Impressziók
<Az annabergi Thing színpad>
<1936-os Olimpia, Berlin>
<Impresszió Leni Riefenstahl Olympia című filmjéből>
<1936-os Olimpia, Berlin>
<Richard Strauss az általa komponált olimpiai himnuszt vezényli az 1936-os berlini Olimpia megnyitó ünnepségén>
Díszlettervek - Gilles Gubelmann, díszlettervező
