A sportoló és kártyajátékos

Strauss a mai értelemben keveset sportolt, ám sok időt töltött a szabadban testmozgással. Ennek során az élményeket, a természet békés csodálatát és a kikapcsolódást részesítette előnyben az öncélú testedzéssel szemben. Sportot űzött a kártyajátékból, amit viszont felesége, Pauline nem nézett jó szemmel.

Fiatalemberként nagyon szeretett lovagolni, középkorúként azonban felhagyott e szokásával. Mindig is nagy és lelkes túrázó volt, a hosszú hegyi séták pihentették és inspirálták.  E szenvedélye ihlette a zengő Alpesi szimfónia hangjait. Később is naponta kétszer sétált feleségével Pauline-nal, részben, hogy a dohányzás káros hatásait mérsékelje. Strauss alkotói ritmusa a természet ciklusaihoz hasonlított. Tavasszal és nyáron virágzott a zeneszerzés és az ősz és a tél volt a legmegfelelőbb a karmesterségnek.

A téli „sportok” között válogatósnak bizonyult. Unokájának egyszer ezt írta a síelésről: „A norvég vidéki postások időtöltése”. Jobban kedvelte a korcsolyázást feleségével, és a szánkózást, két unokája nagy örömére.

Szenvedélyes skat-játékos volt. A kártyajátékot még Weimarban ismerte meg 1890-ben. Briliáns, ötletes és merész játékosként emlékeztek rá. Karl Böhmnek így írt a „pihentető sport” iránti szenvedélyéről.

„Az emberek kritizálnak, mert sokat játszom skatot. Böhm, biztosíthatlak, ez az egyetlen idő, amikor nem dolgozom. Máskülönben mindig van valami a fejemben”

Felesége ki nem állhatta játékszenvedélyét. Egy alkalommal kártya-csavargóknak nevezte a társaságot, akikkel játszott. Olyan hírességek vehették volna magukra az évek alatt e jelzőt, mint Hans Hotter és Franz Klarwein énekesek, vagy épp Manfred Mautner Markhof, iparmágnás. Villájuk kártyaszobájában és Bécsben folytatott partik emlékét őrzi önéletrajzi szimfóniája, az Intermezzo.

(Forrás: www.richardstrauss.at)