A Capriccio librettójának ötlete eredetileg Stefan Zweigtől eredt, ám a koncepció kibontásához Richard Strauss már Clemens Krauss segítségével fogott hozzá. A darab témájának megfelelően, a szöveg korántsem a zene alárendeltje - olyan kincseket rejt a szövegkönyv, mint az alább olvasható szonett.
FLAMANDNincs más, kiért a szívem úgy rajong,
Ily szépet nem terem a föld egésze,
Nincs más, kiért a vérem forrna, égne,
Ha Venus hívna csókra: ő se vonz.
Pillád oly édes égi bűvöt ont!
Egy villanás, hogy kínomat tetézze;
Ám kéjre, vágyra hív új rebbenése!
Két villanástól élek vagy halok.
Ha telne még ötszázezernyi évre,
Akkor se lelhetnék, te Szépek Szépe,
Más lényt, ki rám egyszer igát akaszt.
Új érben kell talán folyatni vérem,
Hisz áradsz szét, feszítsz minden cseppjében,
Új báj teret se, – és időt se kap.
(Lengyel Jenő műfordítása, 2012)
