Richard Strauss
Die schweigsame Frau
DRITTER AUFZUG
ERSTE SZENE
AMINTA
Hier die
Spiegel, die Konsolen,
Aber eilt euch,
vorwärts, flink!
Zu andern
Hier die
Florentiner Lüster
Und die
fläm'schen Gobelins!
Weggeräumt den
alten Plunder,
Weg die Läden,
die Gardinen,
Licht und Sonne
soll herein!
Dort vor Herrn
Morosus' Zimmer
Stell den
Papageien zu!
DER PAPAGEI
Kora ... Kora
... Kakadu.
AMINTA
Aber rascher,
rascher, rascher,
Sputet euch,
ich bin schon müde,
Diese Wände
leer zu sehn.
Alle hämmern
immer rascher
ZWEITE SZENE
HAUSHÄLTERIN
Oh, gnädigste
Frau, der Herr lässt Euch bitten ...
AMINTA
Flink, hab' ich
gesagt, ihr Burschen!
HAUSHÄLTERIN
Ihr möchtet
doch ein wenig Rücksicht nehmen ...
AMINTA
Nicht
gezaudert, nicht geplaudert!
HAUSHÄLTERIN
Das Gehämmer
macht ihm Kopfschmerzen.
AMINTA
Mittags will
ich's fertig sehn.
HAUSHÄLTERIN
Er hat schlecht
geschlafen, er braucht seine Ruh'.
DER PAPAGEI
Kora ...
Kakadu.
HAUSHÄLTERIN
Wenn Ihr nur
ein Viertelstündchen pausieren könntet...
AMINTA
Ah, da bringt
ihr das Clavecin. Hierher in die Ecke! Und siehe, der Maestro in persona!
DRITTE SZENE
AMINTA
Salute,
Maestro! Wir können gleich
mit der Singstunde beginnen.
Weg, ihr
Burschen, bis ich euch wieder holen lasse!
HENRY
Dies mein
Begleiter auf dem Cembalo. Ich hoffe, Ihr seid bei Stimme und wir können
gleich beginnen. Hier Euer Part:
Überreicht ihr
eine Rolle
Die Arie aus
Monteverdis ,L'incoronazione di Poppea, I.
AMINTA
beginnt die
italienische Arie
Sento
un certo non so che,
Che mi pizzica
e diletta,
Dimmi
tu che cosa egli è
Damigella
amorosetta.
Ti farei ti
direi
Ti direi ti
farei,
Ma non so quel
ch'io vorrei,
Ma non so quel
ch'io vorrei.
HENRY
Brava,
brava! Ma piú mosso, piú passionato! Ich falle dann beim Duo ein.
AMINTA
Se sto teco il
cor mi batte,
Se tu parti io
sto melenso,
AI
tuo sen di vivo latte
sempre
aspiro e sempre penso.
MOROSUS
Habt Erbarmen,
macht ein Ende!
Oh, ich kann,
ich kann nicht mehr!
Auf den Knien
lasst Euch bitten:
Eine Pause,
eine Pause!
AMINTA
singt weiter
Duett (Argia
und Polinice) aus der Oper »Eteocle e Polinice» des Giovanni Legrenzi
(Venedig 1675
Dolce
Amor!
HENRY
Bendato
alato!
BEIDE
Deh
consola, deh consola il mio martir!
E
per far ch'io goda a pieno,
Rendi
pace a questo seno,
Che ferito da
te sol,
Da te sol spero
il gioir!
MOROSUS
Nein, das kann
kein Mensch ertragen,
Das ist ärger
als die Hölle,
Das ist ärger
als der Tod.
Wie sich
flüchten, wie sich retten?
Oh, wie find'
ich meine Ruh!
DER PAPAGEI
Kora ... Kora
... Kakadu.
HAUSHÄLTERIN
Ach vergebens
war mein Warnen!
Ach, wie hab'
ich ihn angefleht,
Dass sie ihn
mit List umgarnen,
Jetzt kommt
aller Rat zu spät!
FARFALLO
Brava,
Brava! Bravissima!
HENRY
Sono
contentissimo! Nur mehr Schwung
noch, da capo also!
MOROSUS
Nein! Nein!
HAUSHÄLTERIN
Wie sie ihn
quälen. Es ist eine Schande!
AMINTA
Gerne da capo!
Kümmert euch nicht um diesen Narren!
Alle zusammen
HENRY
zu Farfallo
Also
avanti, comincia!
MOROSUS
Nein! Nein!
Meine Ruhe, meine Ruhe!
Wie sich
flüchten, wie sich retten?
Oh, wie find'
ich meine Ruh?
DER PAPAGEI
Kora
…Kora…Kakadu!
VIERTE SZENE
BARBIER
Seine illustre
Lordschaft, der Chief-Justice, werden in wenigen Augenblicken hier
erscheinen, begleitet von zwei Notaren der hohen Kammer.
Maestro, ihr
begreift die Wichtigkeit. Zu anderer Stunde also!
MOROSUS
Bei Gottes
Gnade, Ihr seid zur rechten Zeit gekommen, sonst hättet Ihr mich nach Bedlam
führen müssen!
Ist alles
geordnet? Die Scheidung vorbereitet?
BARBIER
Ich habe sie
bombardiert mit allen Argumenten und auch ein paar klingende ihnen in die
Taschen geschoben. Gleich beginnt die Verhandlung.
MOROSUS
Aber wird sie
nicht schreien, wird sie nicht Spektakel machen? Meine Ohren sind ganz wund,
ich ertrag's nicht mehr. Oh, Schneidebart, versuch's doch erst gütlich mit
ihr, ich vertrag' kein Gezänk. Biet ihr alles, was sie will, nur Ruhe will
ich, meine Ruhe!
BARBIER
Ich will's
probieren!
Mit Reverenz!
Vieledle Dame!
AMINTA
Vieledler
Barbier!
BARBIER
Ich kann des
Eindrucks
Mich nicht
erwehren,
Als ob Eure Ehe
Nicht die
glücklichste sei.
AMINTA
Da irrt Ihr
Euch mächtig,
Da irrt Ihr
Euch sehr,
Ich fühle mich
prächtig,
Und wünsch' mir
nichts mehr.
BARBIER
Doch meint' ich
zu hören
Vorhin an der
Türe,
Erbitterte
Rede,
Geharnischten
Streit.
AMINTA
Das ist doch
alltäglich
In jeglicher
Ehe,
Man zankt sich,
erregt sich,
Und wird wieder
gut.
BARBIER
Doch klagt Herr
Morosus,
Ihm ging es ans
Leben,
Er wollt Euch
nicht länger,
Er hält es
nicht aus.
AMINTA
So bin ich die
Sanfte
Und will ihn
erdulden,
Ich nehme das
Kreuz
Demütig auf
mich.
BARBIER
Oh, die ist
hartgesotten in allen Satansfeuern! Die Klette kriegt Ihr nicht so leicht
los.
MOROSUS
Biet'ihr Geld!
Mein halbes Vermögen! Nur Ruhe will ich, Ruhe!
BARBIER
Lasst doch
klüglich mit Euch reden,
Nehmet Euren
Vorteil wahr.
AMINTA
Gerne, gerne.
BARBIER
Seid
vernünftig!
AMINTA
Nur Morosus war
der Narr!
BARBIER
Nun, so hört
doch!
AMINTA
Ja, ich höre!
BARBIER
Herr Morosus
hat viel Geld.
AMINTA
Nur um dieser
Tugend willen
Hab' ich mich
ihm beigesellt.
BARBIER
Und er bietet
tausend Pfunde,
Wenn Ihr ihm
die Freiheit lasst.
AMINTA
Ha, ich lache!
Tausend Pfunde!
Ha, wie Ihr
vergnüglich spasst!
MOROSUS
Biete doppelt,
biete weiter!
Alles, alles,
Zahle ich für
meine Ruh!
BARBIER
Zwei ...
dreitausend ... vier ... nein fünfe...
AMINTA
Bietet, bietet
immerzu!
BARBIER
Seid
vernünftig. . .
AMINTA
Nein, ich lache
Mir die Seele
frei.
Glaubt Ihr,
dass mir meine Ehre
Für ein Brosam
käuflich sei?
Ein Volkslied
parodierend und psalmodierend mit pathetischironischer Geste
Treue hab' ich
ihm geschworen,
Treue bis ins
kühle Grab,
Und ich will
die Treue halten,
Die ich ihm
geschworen hab'.
MOROSUS
Oh, du Luder
...
AMINTA
Nur Eure edle
Gattin!
MOROSUS
Gottlob nicht
mehr lang.
AMINTA
Oh, ewig, ewig.
Ich lasse nicht von dir!
MOROSUS
Oh,…oh, …sie
höhnt mich noch! Sie macht mich rasend… oh, ich ersticke vor Wut …
FÜNFTE SZENE
HAUSHÄLTERIN
Gnädigster Herr
... zwei Karossen sind angefahren mit vornehmen Herren.
MOROSUS
All, ich fange
wieder an zu leben.
BARBIER
Viktoria! Ihr
seid gerettet. Der Chief-Justice mit den Advokaten. Aber so, in diesem
Morgenflaus, dürft Ihr nicht Seiner Lordschaft entgegen. Fort, fort, den
Galarock an und die Orden, sie müssen sehen, mit wem sie hier zu schaffen
haben.
MOROSUS
Ja, gleich
komm' ich. Entschuldigt mich bei den hohen Herren, in zwei Minuten bin ich
respektvollst zur Stelle.
SECHSTE SZENE
VANUZZI
Im Namen Seiner
Majestät, im Namen des Parlaments! Sind die Appellanten zur Stelle: Sir
Morosus und Lady Morosus?
AMINTA
Spar deinen
Bass für später, Vanuzzi! Wir sind unter uns.
VANUZZI
Haha, tapfere
Aminta, wie wacker du teufeln kannst!
BARBIER
O jemine, ich
hab' selber Angst gekriegt, so hat sie den Armen gepfeffert, gesalzen,
gesotten und getrüffelt, er kocht schon, er siedet im eigenen Fett: in einem
Stündchen ist der Braten gar und wir können Atem holen.
Nur noch dieses
letzte Spässchen,
Und dann ist er
auskuriert.
Munter also und
vergnüglich,
Bis er selber
munter wird.
VANUZZI
Ach, ich
schwitze, ich ersticke,
Der Talar macht
mich ganz schlapp,
Fort das
Amtszeug, die Perücke
Und ein wenig
Luft geschnappt.
MORBIO
Nein, man kann
nicht richtig lachen,
Wenn man so in
Würden steckt.
Auf den Mantel,
los die Krause
Und die Beine
grad gestreckt!
(Sie tanzen
beide zusammen)
FARFALLO
Rasch ein
Tänzchen noch, Aminta,
Das beflügelt
Witz und Blut,
Hat man sich
recht umgeschüttelt,
Schmeckt ein
Spässchen doppelt gut.
AMINTA
Würde, Würde,
meine Herren,
Ehrt das Ansehn
des Gerichts!
Würd' er so uns
überraschen,
Wär die ganze
Müh' für nichts.
VANUZZI,
FARFALLO, MORBIO
Nur noch diese
letzte Runde,
Rechtsherum und
linksherum
Und wir tun
schon wieder würdig
Und wir stehn
schon wieder stumm.
SIEBENTE SZENE
MOROSUS
Meinen
submissesten Respekt.
VANUZZI
Wir sind von
Eurer causa verständigt.
Beliebt es,
doctores, so beginnen wir.
VANUZZI
Es haben der
hochgeborene Lord Morosus und die hochgeborene Lady Morosus das Ansuchen
erhoben, ihre Ehe zu lösen ...
AMINTA
Ich
protestiere. Ich hatte nie ein derartiges Ansuchen gestellt.
VANUZZI
Hem, hem, das
schafft insoferne complicationes, als der Petent obligiert ist, die Gründe
vorzubringen, welche ein divortium legitimum argumentieren.
BARBIER
Eine Scheidung
zu begründen.
VANUZZI
Erklärt ihm,
doctores, die impedimenta, welche das Gericht anerkennt per dirimere
matrimonium.
BARBIER
Sie werden Euch
die Scheidungsgründe aufzählen.
FARFALLO
Impedimenta
sunt duodecim ...
MORBIO
Zwölf sind der
Hindernisse.
FARFALLO
Quae irritum
rendant matrimonium,
MORBIO
Welche eine Ehe
aufheben.
FARFALLO
Sunt:
MORBIO
Es sind:
FARFALLO
MOROSUS
Was will er?
Was meint er? Ich habe nur das letzte Hindernis verstanden.
VANUZZI
Expliziert ihm
doch, doctissime! Seht ihr nicht, der Petent ist totaliter in statu
ignorantiae.
FARFALLO
Also ich
expliziere. Ad primum: error, wenn Ihr gemeint habt, eine andere Person zu
heiraten, als die Ihr geheiratet habt ...
MOROSUS
Das ist es
Illustrissime! Ich meinte, um eine schweigsame Frau zu werben und habe einen
Vulkan geheiratet, eine Xantippe, eine Satansschwester, ich schwöre es,
Illustrissime, es war ein error!
VANUZZI
Diese Art des
errors genügt nicht, sie ist zu gewöhnlich. Diesem Irrtum verfällt jeder
Mann. Wir haben alle gemeint, sanfte Mädchen zu heiraten, und wer hat dann
seine Frau je schweigsam und folgsam befunden! Erklärt ihm, doctissime, die
Formen des error, welche das Gericht einzig anerkennt.
FARFALLO
Der error hat
verschiedentliche Formen. Primum: error personae: wenn Euch eine fremde Frau
unterschoben war. Secundum: error fortunae: wenn ihr sie reich glaubtet und
sie war arm. Tertium: error qualitatis, wenn ihr sie virginem desponsam, als
erklärte Jungfrau, heiratet und fandet sie corruptam ...
BARBIER
Ecco ! Ich
bezeuge, ich bezeuge, sie hat Umgang gehabt mit einem andern Mann.
AMINTA
Er ist
bestochen, er lügt! Ich habe mit niemand Umgang gehabt als mit meinem
ehlichen Gatten. Ich beschwöre es.
VANUZZI
Das wird sich
weisen. Habt Ihr Zeugen für Eure Anschuldigung?
BARBIER
Sehr wohl, Euer
Gnaden, und sofort zur Stelle.
ACHTE SZENE
BARBIER
Hier diese
beiden ehrsamen Damen.
VANUZZI
Könnt ihr
bezeugen, dass Lady Morosus Umgang hatte mit einem anderen Mann als Sir
Morosus?
CARLOTTA
Dös man i. Da
leist ichs Jurament darauf.
ISOTTA
Auch ich will
es beeiden.
BARBIER
Ihr seht, hohe
Herren!
AMINTA
Ich lasse mich
nicht verleumden, das sind gekaufte Weiber!
CARLOTTA
Was? Du Gschnaufte,
selber hast dich kaufen lassen von dem alten Teppen!
ISOTTA
Ich verachte
die Person zu sehr, um ihr zu erwidern!
AMINTA
Lüge,
Verleumdung! Meine Ehre, meine Ehre!
CARLOTTA
Die liegt auf'm
Misthaufen!
MOROSUS
O Gott, mein
Kopf, mein armer Kopf!
BARBIER
Meine Damen,
meine Damen, bitte nicht alle zusammen zu sprechen!
ISOTTA
Hast du die
Stirne,
Frech es zu
leugnen,
Dass du dem
ander
Zu eigen
gewesen
Bei Tag und bei
Nacht?
AMINTA
Lüge,
Verleumdung!
Erbärmliche
Lüge!
Niemals, nein,
niemals
Hab' ich die
Ehre
Der Ehe
entweiht.
HAUSHÄLTERIN
Endlich,
endlich
Muss es sich
klären.
Lange schon,
lange
Wittre ich
Unrat,
Fühle ich Trug.
BARBIER
Jetzt geht der
Wirbel
Gut
durcheinander,
Weiter, nur
weiter
Wacker
spektakelt !
Jetzt geht es
famos.
MOROSUS
Dieses Lärmen,
dieses Brüllen,
Das die Ohren
mir zerstückt!
Wär nur alles
schon zu Ende,
Denn sonst
werd' ich noch verrückt.
VANUZZI
Meine Herren,
meine Damen! 0h keiner hört auf mich!
MORBIO
Man müsste
disziplinariter vorgehen.
FARFALLO
Oder die
Sitzung aufheben.
VANUZZI
Silentium!
AMINTA
Richter,
schützet meine Ehre!
Nur aus Hass,
aus Neid und Galle,
Dass mich Sir
Morosus wählte,
Lügen diese
frechen Weiber!
Bei den Sternen
will ich's schwören,
Gott im Himmel
soll mich hören:
Niemals hab'
ich ihn betrogen,
Treulich hielt
ich ihm die Treu.
BARBIER
Schon möglich,
schon möglich - aber das war insofern nicht schwierig, als Ihr mit ihm bloss
zwölf Stunden verheiratet waret. So lange kann sogar ich meiner Alten treu
bleiben. Aber vorher, Lady Morosus, vorher - das ist das punctum saliens, der
Punkt, welcher springt und im vorliegenden Falle ein wenig stinkt ...
Hohes Gericht,
ich habe einen weiteren Zeugen bereit, der beeiden kann, die Gunst - dieser
tugendhaften Dame in persona genossen zu haben.
VANUZZI
Doctores?
MORBIO
Ich stimme bei.
FARFALLO
Ich stimme zu.
VANUZZI
So führt ihn
vor.
NEUNTE SZENE
VANUZZI
Ihr kennt diese
Dame?
HENRY
Sehr wohl, Eure
Lordschaft.
VANUZZI
Ich meine, seid
Ihr näher bekannt gewesen mit ihr ... habt Ihr ... habt Ihr mit ihr Umgang
gepflogen?
HENRY
Gewiss, Eure
Lordschaft!
VANUZZI
Ich meine . . .
näheren Umgang, dies ist die Frage ... Habt Ihr sie näher gekannt ... ich
meine: carnaliter.
MORBIO
Carnaliter!
FARFALLO
Carnaliter!
MOROSUS
Was heisst das?
Carnaliter?
BARBIER
Fleischlich,
Euer Gnaden, fleischlich.
HENRY
Jawohl ... ich
beeide es.
VANUZZI
Was habt Ihr zu
antworten?
AMINTA
Ich habe nie
einem andern Manne angehört als meinem Gatten. Ich beschwöre es.
VANUZZI
Und kennt Ihr
diesen Zeugen?
AMINTA
Ich kenne ihn
nicht mehr! Ich will ihn nicht kennen.
HENRY
Willst du
wirklich mich nicht kennen?
Ist dein Sinn
so wandelbar?
Willst du
wirklich Lüge nennen,
Dass dein Herz
das meine war?
Deine Lippen,
deine Wangen,
Die ich
zärtlich oft umfangen,
Deine Hand,
dein süsses Haar?
Sind sie all,
die sel'gen Stunden
Unserer Glut
und Zärtlichkeit,
So vollkommen
dir entschwunden,
Dass dein Blick
den meinen scheut?
Nein, Geliebte,
o besinn dich,
Nicht verleugne
deinen Freund!
Sieh mein Auge
und sieh in dich,
Dass uns Liebe
neu vereint.
AMINTA
Weg, du
Falscher! Weg, Verräter!
Lüge blickt aus
dir mich an!
FrevIer,
Heuchler, Missetäter!
Prahlerischer,
feiger Mann!
Wärst du mir
doch fern geblieben!
Ach, wir
unglücksel'gen Frau'n,
Die getäuscht
sind, wo sie lieben,
Und verraten,
wo sie trau'n!
VANUZZI
Hem,
hem! So leugnet Ihr nicht
mehr, diesen Mann zu kennen?
AMINTA
Ach ...
BARBIER
Sie ist überführt!
Viktoria!
MORBIO
Eure causa ist
gewonnen! Ich gratuliere!
HAUSHÄLTERIN
Ach, ich
vergehe vor Freude!
CARLOTTA
Jetzt hat sie
sich sauber eintunkt!
ISOTTA
So etwas gibt
eine verständige Frau niemals zu.
BARBIER
Vivat Morosus!
Viktoria!
ALLE
Vivat
Morosus! Viktoria!
MOROSUS
Ach, ihr Guten,
wie euch danken!
Endlich bin ich
ihrer ledig -
Oh, die Seele
blüht mir auf.
Niemand ahnt,
was ich gelitten,
Niemand meine
Seligkeit.
BARBIER
Das Verdikt,
Eure Lordschaft! Wir wollen's gesiegelt und geschrieben!
VANUZZI
Da der Petent
den Beweis erbracht hat, dass seine Gattin Lady Morosus nicht mehr als virgo
desponsa in den Ehestand getreten, ist das impedimentum erroris qualitatis
gegeben, und ich beantrage, Doctores, seine Ehe für nichtig zu erklären.
MORBIO
Ich stimme zu.
FARFALLO
Ich opponiere.
MORBIO
Ihr opponiert?
BARBIER
Er opponiert?
CARLOTTA
Er opponiert?
HAUSHÄLTERIN
Er opponiert?
ISOTTA
Er opponiert ?
MORBIO
Er opponiert?
MOROSUS
Oh Gott, was
ist das? Er opponiert?
FARFALLO
Ich opponiere.
Der contractus matrimonii besagt mit keinem Worte, dass die Tugend ante
nuptias der Lady Morosus eine conditio matrimonii gewesen, ergo besteht kein
error qualitatis.
MOROSUS
Was will er?
Was sagt er?
VANUZZI
Hem,
hem! Rectissime! Der
gelehrte Doktor findet nicht in dem contractus, dass Ihr vor der
Eheschliessung die Bedingung der virginitas gestellt habt.
Hat Sir Morosus
vor der Hochzeit Euch befragt? -
AMINTA
Mit nichten.
VANUZZI
Dann liegt kein
error vor. Und der Petent ist abgewiesen. Habe ich Eure approbatio, ihr
Herrn?
MORBIO
Approbatio
absoluta.
FARFALLO
Approbatio
absoluta.
MOROSUS
Was sagen sie?
Was wollen sie?
BARBIER
Mir tut's
bitter leid, Euer Gnaden, aber sie geben Eurer Bitte nicht nach.
MOROSUS
Aber sie hat
doch mit dem andern geschlafen? Es ist doch bezeugt.
BARBIER
Aber ante
nuptias, Euer Gnaden, vor Euch, und daran haben wir im Kontrakt vergessen.
Ihr müsst sie jetzt behalten.
MOROSUS
Behalten? Ich
sie behalten? Das Teufelsweib und noch die Schande dazu? Nein! Nein! Ich lass
mich nicht entehren! Ein solches Weib, das noch dazu eine Dirne! Nein, das
ist zuviel. Lieber krepieren! Lieber zugrundegehen. Wo sind meine Pistolen?
Mein Degen? Einen Strick! Ich geh' ins Wasser! Ich stürz' mich vom Fenster!
Nur keinen Tag mehr mit ihr, keinen Tag!
VANUZZI
Bedenkt Euch
doch! Herr! Ihr könnt noch appellieren.
MORBIO
Beruhigt Euch,
nichts ist unumstösslich!
HAUSHÄLTERIN
Gnädigster
Herr, schont Euer Leben!
BARBIER
Wir werden eben
noch etwas finden.
CARLOTTA
Net so gach
wegen so einem Weibsbild.
ISOTTA
Ihr werdet
jederzeit Trost finden bei andern.
MOROSUS
Lasst mich los!
Zum Teufel mit euch allen' Ihr tötet mich mit eurem Geschrei! Nur Ruhe will
ich! Ich ertrag's nicht mehr! Ich ertrag's nicht! Oh, nur niemanden mehr
sehen! Nichts mehr hören! Tot sein, weg sein! Ruhe will ich, nichts mehr
hören! Ruhe, Ruhe ...
FINALE
HENRY
eurer Ohm,
nicht länger kann ich
Eure Not und
Sorge schau'n.
Auf! Ermannt
Euch und erwachet
Aus dem bösen
Ehetraum!
Blickt um Euch!
Nur Freunde seht Ihr!
All die
Schrecknis, die Marter ist entflohn,
Und um Eure
Liebe fleht hier
Euer Neffe,
Euer Sohn!
MOROSUS
Henry? Gott sei
Dank, Henry, mein guter Henry! Wo kommst du her? Es war doch erst ein andrer
da. Und wer ist die ... das ist ja,... das ist ja Timida.
HENRY
Nein, die wird
Euch nimmer plagen,
Die ist fort
für immerdar.
Nur Aminta ist
geblieben,
Milde, wie sie
immer war.
AMINTA
Wollet gütigst
mir verzeihen,
Was Euch jene
angetan.
Und wenn dann
ein ganzes Leben
Hingegeb'ner
Kindesliebe
Euren Groll
beschwichtigen kann,
Nehmt als Wahre
von den zweien,
Nehmt Aminta,
die getreue,
Nun als Eure
Tochter an!
MOROSUS
Wie? Was? Ich
versteh' nichts. Aminta ist Timida und Timida ist Aminta? Und sie ist meine
Frau und ist deine Frau? Bin ich in ein Rumfass gefallen? Hab' ich geträumt?
Bin ich betrunken? Und die da, die Richter, die Doctores ...
HENRY
Sind meine
Kameraden.
MOROSUS
Wie? Was?
Kameraden ... am Ende gar von jener Schmierantenbande? Habt ihr ... habt ihr
euch vielleicht gar einen Narren aus mir gemacht? Eine Posse mit mir
aufgespielt, und ich bin gar nicht verheiratet, ich war gar nicht richtig
verheiratet?
Wie? Was? Ihr
erlaubt euch Spässe mit mir, Sir Morosus? Das werd' ich euch heimzahlen, ihr
Banditen! Mich habt ihr wie einen Esel geschunden, mich an der Nase geführt,
dass ich Blut schwitzte! Mich habt ihr gehetzt wie ein Wildschwein und so
gehusst, dass ich mich aufhängen wollte ...
Hah, hah! Aber
grossartig habt ihr das gemacht, ihr Burschen! Grossartig, grossartig! So
mich altes Seekalb hineinzulegen, ihr frechen Landratten, ha, ha! Ganz recht
habt ihr gehabt, Narren gehören gekämmt und Dummheit geprügelt. Ah, ihr
Burschen, ihr Burschen, das hätt' ich nie gedacht, dass ihr so fixe Kerle
seid.
Warst du am
Ende auch der Pfarrer, der mich getraut hat?
VANUZZI
Allerdings.
MOROSUS
Dann warst du
der pfäffischeste Pfaff, den ich je gesehen.
Und du der
advokatischeste Advokat, und du der mauserigste Notar meiner sechzig Jahre.
Und ihr,
Kinder, famos, famos, wie ihr einen Mann betrügen könnt, jede kriegt einen
Kuss. Nein, so mir das Fell zu gerben, ausgezeichnet! Ich hab' euch bitter
Unrecht getan, aber fortan will ich eure Kunst respektieren, in all' eure
Operas will ich gehen, und wenn ihr so mich zum Lachen bringt, wie ich heute
mich selber auslache, dann kriegt ihr fünfzig Guineen in blankem Golde.
Ach, du
Kalfakterin, wie entzückend du bist, seit du wieder süsse Augen machst. Fast
hätt' ich Lust, dich noch einmal zu heiraten. Aber nein - keine Angst, ich
bin kuriert, für immer kuriert und von allem! jetzt weiss ich erst: Es gibt
nichts Besseres, als mit guten Menschen heiter zu sein.
Heda! Wein her,
wir wollen eine Flasche trinken auf den dümmsten Narren von England und auf
die frechsten Burschen und hübschesten Frauen des Königreichs!
Und ihr, wenn
ihr dazu Musik machen wollt, mich ficht's nicht mehr an, spektakelt soviel
ihr wollt ' Wer einmal eine schweigsame Frau gehabt, der kann allen Lärm auf
der Welt vertragen. Also vorwärts und los!
VANUZZI
Die Ihr
feindlich aufgenommen,
Unsre Kunst,
sie grüsst Euch jetzt,
Denn kein Mahl
ist je vollkommen,
Dem sie nicht
die Becher netzt.
MORBIO
Ohne sie glänzt
keine Freude,
Ohne sie
erglüht kein Glück:
Ewig sind
verschwistert beide,
Holde Liebe und
Musik!
ISOTTA
Nur wo sie die
Schwingen breitet,
Wird
Gemeinsamkeit zum Fest,
Tor drum jeder,
der der sie meidet,
Selig, wer sie
walten lässt.
CARLOTTA
Selig, wer sich
ihr verbindet
Und sein Herz
den Tönen gibt.
Selig, wer sie
in sich findet,
Und begnadet,
den sie liebt.
FARFALLO
Jeden Gram kann
sie bemeistern,
Schmerz und
Schwermut lindert sie,
Hellster Geist
von allen Geistern:
Gottes Hauch,
du, Melodie!
BARBIER
Mach auch
diesem, der dir grollte,
Wiederum die
Seele weit,
Schenk ihm
endlich deine holde
Erdenschwester:
Heiterkeit!
ALLE
MITEINANDER
Alles Frohe,
alles Schöne
Sir Morosus
immerdar!
Alles Frohe,
alles Schöne
Unserm
vielgeliebten Paar!
Freude ihm, der
Freude scheute,
Heiterkeit, die
er gehasst,
Ewig sei sie so
wie heute
Hier in diesem
Haus zu Gast.
VANUZZI
Und nun
Freunde: Ausgesungen!
Junges Glück
bleibt gern allein.
Ist uns dieses
Spiel gelungen,
Soll's nur
neuer Ansporn sein,
Allen Danks,
den wir errungen,
Immer wieder
wert zu sein.
BARBIER
Und jetzt rasch
und heimlich weiter,
Nicht gesäumt
und nicht gestört!
Rechter Spass
bleibt dann nur heiter,
Wenn er nicht
zu lange währt.
HAUSHÄLTERIN
Noch ein Wunsch
für frohe Stunden ...
MORBIO
Ein paar Takte
noch Musik ...
FARFALLO
Eine letzte
leise Runde ...
VANUZZI
.. Und schon
ziehn wir uns zurück.
CARLOTTA
Einen Knix noch
...
ISOTTA
... Ein
Verneigen ...
VANUZZI ...
…Einen Gruss …
FARFALLO
. . . Ein
letztes Wort . . .
VANUZZI
. . . Und dann
Stille nur und Schweigen. . .
BARBIER
... Und jetzt
sind wir endlich fort.
LETZTE SZENE
MOROSUS
Wie schön ist
doch die Musik - aber wie schön erst, wenn sie vorbei ist!
Wie wunderbar
ist doch eine junge, schweigsame Frau, - aber wie wunderbar erst, wenn sie
die Frau eines andern bleibt! Wie schön ist doch das Leben, - aber wie schön
erst, wenn man kein Narr ist und es zu leben weiss! Ah, meine Guten,
grossartig habt ihr mich kuriert, noch nie hab ich so glücklich mich gefühlt.
..
Ach, ich fühle
mich unbeschreiblich wohl. Nur Ruhe!
Nur Ruhe! Aaah
- - - Aaah - - - Aaah! - - -
|
Ide a tükröket, fogasokat, gyerünk, szaporán! Ide a
firenzei csillárt és a flamand gobelineket! Vigyétek ki az ócskaságokat, régi
ablaktáblákat, függönyöket! Nap besüssön!
Oda, Szőr Morózusz ajtaja elé tedd le a papagájt!
Rikács! Rikács! Kakadu!
Na gyorsabban, gyorsabban! Siessetek, már alig várom, hogy üresen lássam ezeket a falakat!
Oh, drága asszonyom, az úr arra kéri, hogy…
Nosza, mit mondtam, fickók!
Ha egy kicsit vissza tudnának venni…
Ne totojázzatok, ne dumáljatok!
A kopácsolástól megfájdult a feje.
Délre készen akarok látni mindent!
Rosszul aludt, nyugalmat szeretne.
Rikács… Kakadu!
Ha esetleg egy negyedórácskára lehetne szünet…
Óó, ide a klavöszent! Ide a sarokba! No lám, a máesztró
személyesen!
Szálúte, Máesztró! El is kezdhetjük az énekórát!
Kifelé, fickók, amíg nem szólok!
Ő kísér majd csembalón. Remélem, hangjánál van és
kezdhetjük máris. Itt a szólama: Egy Monteverdi-ária, a Poppea
megkoronázásából.
Érzek egy bizonyos izét,
Mi kellemesen csikland,
Te mondd meg, mi ez,
Bájos kisasszony!
Mondanám is, csinálnám is,
De nem is tudom, mi kéne!
Brává! Má pjú mosszó, pjú pásszionátó! Majd
beszállok a duóba!
Sze sztó tékó il kór mi bátte, sze tú párti ijó sztó
melenszó, ál túó szen di vívó látte szempre ászpíró e szempre penszó.
(Ha veled vagyok, ver a szívem,
Ha beszélsz, én olvadok
Duzzadó kebleiden csak pihegek, s elmém csapong.)
Kegyelem, fejezzék be! Nem bírom tovább! Térden állva
könyörgök: Szünet!
Dolcse Ámor! (Édes Ámor!)
Bendátó álátó! (Áldott szárnyas isten!)
De konszólá il mijó mártír! E per fár kijó gódá á
piénó, rendi pácse a kvésztó szénó, ke ferító dá te szól szpéró il dzsojír!
(Enyhítsd szenvedésemet!
És add, hogy boldog legyek egészen, békítsd e keblet, mely
egyedül miattad vérzik, és csak benned remél vigaszra!)
Nincs ember, ki ezt elviselné! Durvább a pokolnál, durvább
a halálnál! Hova meneküljek, hol lelek nyugalomra?
Rikács! Rikács! Kakadu!
Hiába figyelmeztettem! Hiába könyörögtem, hogy csak a
bolondját járatják magával, de most már késő bánat!
Brává, brávisszima!
Szónó kontentisszimó! (Nagyon elégedett vagyok!) Ha
már így lendületben vagyunk: dá kápó! (Elölről!)
Nem! Nem!
Hogy kínozza a szégyentelen!
Szívesen dá kápó! Ne is törődjön ezzel a
féleszűvel!
Akkor ávánti, komincsá! (Rajta, kezdd!)
Nem! Csendet! Hova meneküljek, hol lelek nyugalomra?
Rikács! Rikács! Kakadu!
Őkegyelme, a főbíró, egy szempillantás alatt itt lesz két
jegyző kíséretében a kamarából.
Máesztró, bizonyára megérti a dolog sürgősségét!
Talán ha máskor…
Istennek hála, a legjobbkor jött, különben mehettem volna
a Hárshegyre!
Minden rendben? Előkészítette a válást?
Eléjük tártam a tényállást, és ez-az csilingel már a
zsebükben is, kezdődhet a tárgyalás.
De a nő nem fog ordítani, nem csinál jelenetet? A füleim
sajognak, nem bírnak többet. Óó, Snájdebárt, bánjon vele kíméletesen,
nem bírom a cirkuszt. Ígérjen oda neki mindent, nekem csak a nyugalmam kell!
Mindent megteszek!
Alázatos szolgája, nagyra becsült hölgy!
Nagyra becsült borbély!
Az az érzésem, hogy nem a legboldogabb a házassága.
Nagyon téved! Kiválóan érzem magam, többet nem is
kívánhatnék!
Kintről mintha durva szavak és veszekedés hallatszódott
volna.
Óó, ezek mindennaposak egy házasságban, az ember
veszekszik, kiborul, de aztán minden rendben van.
De Szőr Morózusz panaszkodik, hogy a végét járja,
hogy nem bírja tovább, elege van.
Én vagyok a simulékonyabb és elviselem őt. Mindenkinek
megvan a maga keresztje.
Óó, nagyon megátalkodott ez a nő csökönyösségében! Nehéz
lesz levakarni, mint a hónapos koszt.
Ígérj pénzt! A fele vagyonomat! Csak a nyugalmamat akarom!
Beszéljünk okosan, kovácsoljon hasznot az előnyéből!
Igen, igen!
Legyen eszes!
De hát Morózusz volt a bolond!
Hallgasson ide!
Figyelek.
Szőr Morózusznak sok pénze van.
Eme érdeme miatt mentem is hozzá.
Ezer fontot ajánl fel önnek, ha békén hagyja!
Kacagnom kell! Ezer fontot? Maga nagyon vicces ember!
Duplázd meg! Ajánlj többet! Mindet! Fizetek a
nyugalmamért!
Kettőt… háromezret!… négyet.. nem! Ötöt!…
Emelje csak!
Legyen belátással!
Nem! Szétröhögöm az agyamat! Azt gondolja, hogy prézliért
elkótyavetyélem a házasságomat? Hűséget esküdtem neki a hideg sírig, és a
neki tett ígéretemet betartom.
Óó, te céda…
Csak a hites felesége!
Istennek hála, már nem sokáig!
Óó, örökre, örökre! Soha el nem hagylak!
Óó… még gúnyol is! Kivetkőztet magamból… óó, megfolyt a
méreg!
Nagyságos úr! Két kocsi érkezett előkelő urakkal.
Áá, újra élek!
Viktória! Meg van mentve. A főbíró az ügyvédekkel.
De így, köntösben nem jelenhet meg az urak előtt! Gyorsan a kabátját és a
kitüntetéseit! Hadd lássák csak, hogy kivel van dolguk.
Igen, megyek is. Kérjen elnézést az uraktól a nevemben.
Két perc, és a rendelkezésükre állok.
Őfelsége nevében, és a Parlament nevében! Helyükön vannak
a peresek: Szőr Morózusz és Lédi Morózusz?
Tartogasd a basszusodat későbbre, Vanucci! Magunk
között vagyunk.
Haha, bátor Aminta, milyen ördögien dörzsölt tudsz lenni!
Uram atyám! Én magam félni kezdtem, hogyan sózta,
borsozta, párolta, aprította. Saját zsírjában süti: még egy órácska és
ropogósra sül. Akkor fellélegezhetünk.
Még egy kis móka utoljára, és ki van gyógyítva. Legyetek
készségesek, hogy holnapra ő is az legyen!
Óó, izzadok és fulladok, ez a talár egészen megbénít. El
az iratokkal, le a parókával, levegőt!
Nem, ezekben a hivatali hacukákban egy jót nevetni sem
lehet! Le a köpennyel, gallérral, hadd nyújtsam ki a lábaimat!
Gyorsan egy táncocskát, Aminta, az élénkíti a kedvet és a
vérkeringést! Ha az ember fel van frissülve, a vidámság is duplán jó!
Több méltóságot, uraim! Tiszteljék a törvényt! Ha most
meglátna bennünket, minden fáradságunk kárba veszne.
Csak egy utolsó kört, jobbra is és balra is, aztán megint
méltóságosak leszünk zokszó nélkül.
Legalázatosabb hódolatom.
Kázusza részünkről megértetett.
Ha tetszik, doktórész, kezdhetjük.
Nemes Lord Morózusz és nemes Lédi Morózusz
ama kérvénnyel folyamodnak, miszerint házasságuk felbontassék…
Protestálok. Én semmiféle kérvénnyel nem folyamodtam.
Hüm, hüm. Ez további komplikációnészt eredményez,
miszerint Kérvényező köteleztetik előtárni a körülményeket, miszerint divorcium
legitimum esete áll fenn.
Meg kell indokolni a válást.
Tárják elő, doktórész, az impedimentát
előírva Törvény által dirímere
matrimónium számára.
Most fel fogják sorolni önnek a lehetséges válóokokat.
Impedimenta szunt duódecim…
Az okok tizenkét félék lehetnek…
Kvé irrítum rendánt mátrimónium…
…melyek felbonthatják a házasságot.
Szunt:
Miszerint:
Error kondíció, vótum, kognáció, krímen, kultusz
diszpáritász, visz, ordó, ligámen, honesztász, impotencia ...
Mit akar ez? Mit mond? Csak az utolsó okot
értettem.
Magyarázzák már meg, doktorisszimék! Láthatják,
Kérvényező totáliter in sztátu ignoráncié van.
Akkor elmagyarázom. Ád prímum: error, mikor ön
mással lép frigyre, mint akivel hiszi, hogy frigyre lép…
Igen, ez az, mélyen tisztelt bíró úr! Én azt hittem, hogy
egy hallgatag asszonyt veszek el, nem pedig egy tűzhányót, egy Kszantippét,
egy sátánlányt, esküszöm, bíró úr, ez error volt!
Az error eme faja nem érvényes, túl általános.
Ebbe a hibába minden férfi belesik. Mi mind azt hittük,
hogy bájos lánykát veszünk el, aztán ki találja az asszonyt hallgatagnak és
engedelmesnek? Magyarázzák meg, doktorisszimék, az error
fajtáit, miket a törvény elismer.
Többféle error van. Prímum: error
perszóné, amikor ön ismeretlen nőt vesz el. Szekundum: error
fortúné, amikor a nő gazdagnak véletik, holott szegény. Tercium: error
kválitátisz, amikor a nő magát virginem deszponzám jelenti ki,
azaz hogy szűz, a nászéjszakán viszont korruptám találtatik.
Ekkó! Tanúsítom, hogy érintkezett más férfivel
korábban.
Ez meg van húzatva, hazudik! Nem érintkeztem mással, mint
a törvényes hitvesemmel. Esküszöm.
Azt majd meglátjuk! Vannak bizonyítékai e vádra?
Persze, méltóságod, és azonnal itt is vannak.
Itt ez a két nagyra becsült hölgy.
Tanúsítani tudják, hogy Lédi Morózusz érintkezett
más férfival Szőr Morózuszon kívül?
Há mmaan peesze, esküszömma zurisstennre.
Én is esküvel tanúsítom.
Látják, mélyen tisztelt uraim!
Nem hagyom magam megrágalmazni, fizetett nők ezek!
Miva? Te takony, hattytad magad pédzzen mögvönni a vén
tökkfilkau átall!
Én olyfent lenézem e személyt, hogy válaszra sem méltatom.
Hazugság, rágalom! A becsületem!
Ammá a ganyéba’!
Óó, Istenem! Szegény fejem!
De hölgyeim, ne egyszerre beszéljenek!
Van pofád letagadni, hogy éjjel-nappal annál a másiknál
voltál?
Hazugság, rágalom! Undorító hazugság!
Soha meg nem szentségtelenítettem a legfőbb esküt.
Végre minden kiderül. Már régóta bűzlik ez nekem, csalást
sejtek.
Kezd jó huzata lenni az örvénynek, egyre jobban
belemelegedünk a játékba! Pompásan megy!
Ez a lárma, ez az üvöltözés fültájon roncsol! Legyen már
vége, vagy megőrülök!
Uraim, hölgyeim! Óó, senki se figyel rám.
Folytassuk diszciplináriter!
Vagy berekesztem a tárgyalást.
Szilencium!
Jogtudor urak! Védjék meg a becsületemet! Csak haragból és
irigységből köpnek epét rám ezek a galád nők, mert Szőr Morózusz engem
választott. Esküszöm a magas égre, Isten hall engem a mennyben: soha őt meg
nem csaltam, hűségemet hozzá hűséggel tartottam meg.
Minden bizonnyal – habár ez nem is lehetett olyan nehéz,
lévén mindössze tizenkét órával ezelőtt köttetett a házasság. Ennyi ideig még
én is tudok hűséges lenni öreg feleségemhez. De előtte, Lédi Morózusz,
előtte, hogy a punktum száliensz, pont ez az, mi némileg bűzlik…
Tisztelt Törvényszék, van még egy tanúm, ki bizonyítani tudja, hogy a kegy
számára eme erényes hölgy részéről in perszóna adatott.
Doktórész?
Egyetértek.
Csatlakozom.
Vezesd elő!
Ismeri ezt a hölgyet?
Nagyon is jól, nagyságtok!
Úgy értem, közelebbi ismeretséget is kötött vele… azaz…
viszonyban voltak?
Pontosan, nagyságtok!
Úgy értem… szorosabb viszonyban, a kérdés tehát… hogy
szorosabb viszonyuk volt-e… úgy értem: kárnáliter.
Kárnáliter!
Kárnáliter!
Mit jelent ez? Kárnáliter?
Húsmánt, nagyságod, testileg!
Úgy van… elismerem.
Erre mit válaszol?
Más férfival nem volt kapcsolatom, mint a férjemmel,
esküszöm.
És ismeri ezt a tanút?
Többé nem ismerem. Nem akarom ismerni.
Tényleg nem akarsz ismerni? Hát a kedved ily szeszélyes?
Megtagadod, hogy szíved enyém volt? A szád, az arcod, mit finoman oly sokszor
érintettem? A kezeid, illatos hajad? Hát csak ennyi volt számodra a
szenvedélyben és érzékiségben eltöltött sok óra? Teljesen elillantak, hogy
pillantásomat így kerülöd? Nem, szerelmem, emlékezz, és ne tagadd meg
barátod. Egymás szemében látjuk, hogy a szerelem minket újra egybe köt.
El innen, te álnok, te hazug! Hazugság kacsint rám felőled!
Galád, álszent, gyáva fickó! Messze el kellett volna kerüljelek. Óó, mi
szerencsétlen nők, szerelmünkben megalázottak, hűségünkben megcsaltak!
Hüm, hüm! Tehát nem tagadja, hogy ismeri ezt a férfit?
Hah!
Megtört! Győzelem!
Megnyerte a pert! Gratulálok!
Óó, megöl az öröm!
Jól bekapta a horgot!
Az ilyen bűbájos nő mindig gyanús.
Vivát Morózusz! Viktória!
Vivát Morózusz! Viktória!
Ah, drágáim, köszönöm! Örök hálára köteleznek! ÓÓ, a
lelkem újra él. Senki nem sejti, mit szenvedtem eddig, és hogy most milyen
boldog vagyok.
A végzést lordságodéktól hivatalos formában kérjük:
aláírás, pecsét.
Mivel a felperes által bizonyítást nyert, hogy hitvese,
Lédi Morózusz nem virgó deszponza érkezett a házasságba, az impedimentum
errórisz kválitátisz megállapítást nyert, miáltal indítványozom, doktórész,
a házasságot semmissé nyilvánítani.
Egyetértek.
Opponálok.
Ön opponál?
Opponál?
Opponál?
Opponál?
Opponál?
Opponál?
Óó, Istenem! Mi van? Opponál?
Opponálok. A kontráktusz mátrimónii egy szóval sem
említi, hogy kondíció mátrimónii lenne Lédi Morózusz
érintetlensége ánte nupciász, ergó nem áll fenn error
kválitátisz.
Mit akar? Mit mond?
Hüm, hüm. Rektísszime! A tudós doktor úr nem
találja a szerződésben a virginitász állapotát feltételként a
házasságkötéshez.
Önt megkérdezte e tárgyban Szőr Morózusz az esküvő
előtt?
Egyáltalán nem.
Ez esetben nem áll fenn error. A kereset
elutasíttatik. Bírom approbációjukat, uraim?
Approbáció abszolúta.
Approbáció abszolúta.
Mit mondanak? Mit akarnak?
Borzasztóan sajnálom, de kérvényét elutasították.
De hát nem hált együtt azzal a másikkal? Be lett
bizonyítva.
De ánte nupciász, ön előtt, és erről a szerződés
megfeledkezik. Maga mellett kell tartania őt.
Tartani? Őt megtartani? A sátánassszonyt és hozzá a
szégyent? Nem! Nem hagyom magam megalázni. Egy ilyen nőt, és hozzá még kurva
is?! Nem, ez sok! Dobjam fel a talpam! Harapjak fűbe! Hol a pisztolyom?
Kardot! Kötelet! Vízbe ugrok! Defenesztrálom magam! Egyetlen nappal se többet
ezzel a nővel!
Gondolja meg, uraságod! Még fellebbezhet.
Nyugodjon meg, semmi sem jogerős!
Drága uram, gondoljon az egészségére!
Valamit ki fogunk találni.
Csak nem fog becsinyáni egy ijjen fehérnéptül?
Biztos lesz, aki megvigasztalja.
Hagyjatok! A pokolba mindnyájatokkal, megöltök a
kiabálásotokkal! Nyugalmat akarok! Nem bírom tovább! Senkit se lássak! Senkit
se halljak! Pusztuljatok innen! Nyugalmat!
Bácsikám, nem bírom tovább nézni a szenvedéseit. Keljen
fel! Ébredjen ebből a nászi rémálomból! Nézzen körül, csak barátokat lát.
Minden kínja és szenvedése tovaszállt! Unokaöccse eseng szeretetéért.
Henri! Hál’Isten! Drága, jó Henri! Hogy
kerülsz ide? Más volt itt az előbb. És ki ez a nő?… csak nem?… De hisz ez Timídia!
Már nem kínozza önt tovább, annak mindörökre vége. Csak
Aminta maradt, a bájos, amilyen mindig is volt.
Kegyesen bocsássa meg, amit önnel szemben elkövettünk. Ha
egy életen át tartó gyermeki szeretetünkkel kiengesztelhetjük, kérem, fogadja
kettőnk nevében hűséges lánya, Aminta esküjét.
Hogyan? Semmit sem értek. Aminta Timídia és Timídia
Aminta? Az én feleségem a te feleséged? Rumoshordóba estem talán? Álmodok? Berúgtam?
És ezek itt, az ügyvédek, a doktórész…?
Ők a társaim.
Micsoda? Társaid… abból a minden hájjal megkent bandából?
Ti… ti hülyét csináltatok belőlem? Komédiáztatok velem, és nem is vagyok
megházasodva, egyáltalán nem is vagyok megházasodva?
Micsoda? Szórakoztatok velem, Szőr Morózusszal?
Ezért még megfizettek, banditák! Szamárbőrt nyúztatok rólam? Megvezettetek az
orromnál fogva, hogy a végén már vért köptem! Hecceltetek, mint egy
vaddisznót, hogy már legszívesebben felkötöttem volna magam…
De óriási volt, ahogy csináltátok, fickók! Óriási! Hogy
engem, vén tengeri medvét, így megvezessetek, ti rakománypusztítók! Jól
megleckéztettétek a vén bolondot. Óó, gazfickók! Nem is gondoltam volna, hogy
ilyen belevaló srácok vagytok!
Végül is te voltál a lelkész, aki engem megesketett?
Bizony!
Úgy te voltál a leglelkészebb lelkész, akit valaha láttam.
Te a legügyvédebb ügyvéd, te pedig a legjegyzőbb jegyző
voltál az elmúlt hatvan évem alatt.
És ti, gyermekeim, bravó, bravó! Ahogy ti színlelni
tudtok, az csókot érdemel. Hát ahogy kiporoltátok a bundámat, az csodálatos!
Nagyon igazságtalan voltam veletek, de ezentúl tisztelem a művészeteteket. Az
összes operátokra elmegyek, és ha úgy megnevettettek majd, ahogy ma tettétek,
ötven font lesz a béretek tiszta aranyban.
Óó, te hízelgő! Milyen elragadó vagy, mióta megint ilyen
édes a pillantásod. Szinte megint kedvem lenne feleségül venni téged. De nem,
ne aggódj, már kigyógyultam ebből egyszer és mindenkorra! Most már tudom:
nincs jobb, mint jó emberekkel derűsen élni.
Hej, te! Bort ide, egy üveggel Anglia legostobább
bolondjának, legdörzsöltebb fickóinak és a királyság legcsinosabb asszonyainak
egészségére!
És ti, ha zenélni akartok hozzá, engem többé nem zavar.
Játszatok, amennyit csak akartok. Akinek egyszer már volt hallgatag asszonya,
azt többé nem zavarja a világ zaja. Rajta, hadd szóljon!
Benneteket ünnepel művészetünk, mit eddig ócsároltátok,
hisz nem teljes a lakoma, míg a serleg üres.
Nélküle nem csillog a jókedv, nélküle nem teljes az öröm.
E kettő mindörökre testvér: a tiszta szerelem és a zene!
Csak ahol szárnyait kitárja, ott válik az együttlét ünneppé.
Bolond, ki elkerüli, boldog, kit leigáz.
Boldog, kivel eggyé válik, és kinek szívét felhangolja.
Boldog, ki magában megtalálja, és áldott, akit szeret.
Úrrá lesz minden szenvedésen, csillapít bánatot és bút,
szellemek közt a legcsillogóbb. Isten lélegzete vagy te, óó, Dallam!
Tedd e férfi lelkét naggyá, ki eddig téged megvetett.
Küldd rá tiszta földi nővéredet, a Vidámságot!
Minden szépet és jót Szőr Morózusznak!
Minden szépet és jót a hőn szeretett ifjú párnak! Boldogság
legyen része annak, ki eddig megvetette azt, s e házban legyen örök vendég.
És most barátaim, elég a dalból! A friss öröm jobban
szeret egyedül lenni. Sikeres alakításunk hajtson minket újabb elismerések
kivívására!
El innen most gyorsan, halkan! Ne lármázzatok, ne
zavarjatok!
A komédia csak akkor jó, ha nem erőltetett.
Még egyszer sok boldogságot e vidám órában…
Még két ütem zene…
Még egy utolsó strófa…
… és már itt sem vagyunk.
Egy pukedli…
…egy bók…
… egy pá
… csak még egy szó…
… aztán csend és hallgatás…
…és már hűlt helyünk.
Milyen szép is a zene – hát még akkor milyen szép, amikor
vége van!
Milyen csodálatos is egy fiatal, hallgatag asszony – hát
még akkor milyen csodálatos, amikor más asszonya! Milyen szép is az élet –
hát még akkor milyen szép, mikor az ember nem bolond és tudja, hogyan élje!
Óó, kedveseim, grandiózus volt a kúra, még soha nem voltam ilyen boldog…
Óó, leírhatatlanul jól érzem magam. Csak nyugalom!
Csak nyugalom! Hahaha!
|
