2013. szeptember 20., péntek

A hallgatag asszony - harmadik felvonás



Richard Strauss

Die schweigsame Frau


DRITTER AUFZUG


ERSTE SZENE

AMINTA
Hier die Spiegel, die Konsolen,
Aber eilt euch, vorwärts, flink!
Zu andern
Hier die Florentiner Lüster
Und die fläm'schen Gobelins!
Weggeräumt den alten Plunder,
Weg die Läden, die Gardinen,
Licht und Sonne soll herein!

Dort vor Herrn Morosus' Zimmer
Stell den Papageien zu!

DER PAPAGEI

Kora ... Kora ... Kakadu.

AMINTA
Aber rascher, rascher, rascher,
Sputet euch, ich bin schon müde,
Diese Wände leer zu sehn.
Alle hämmern immer rascher


ZWEITE SZENE

HAUSHÄLTERIN
Oh, gnädigste Frau, der Herr lässt Euch bitten ...

AMINTA

Flink, hab' ich gesagt, ihr Burschen!

HAUSHÄLTERIN

Ihr möchtet doch ein wenig Rücksicht nehmen ...

AMINTA
Nicht gezaudert, nicht geplaudert!

HAUSHÄLTERIN
Das Gehämmer macht ihm Kopfschmerzen.

AMINTA
Mittags will ich's fertig sehn.

HAUSHÄLTERIN
Er hat schlecht geschlafen, er braucht seine Ruh'.

DER PAPAGEI

Kora ... Kakadu.

HAUSHÄLTERIN
Wenn Ihr nur ein Viertelstündchen pausieren könntet...

AMINTA

Ah, da bringt ihr das Clavecin. Hierher in die Ecke! Und siehe, der Maestro in persona!


DRITTE SZENE

AMINTA
Salute, Maestro! Wir können gleich mit der Singstunde beginnen.
Weg, ihr Burschen, bis ich euch wieder holen lasse!

HENRY
Dies mein Begleiter auf dem Cembalo. Ich hoffe, Ihr seid bei Stimme und wir können gleich beginnen. Hier Euer Part:
Überreicht ihr eine Rolle
Die Arie aus Monteverdis ,L'incoronazione di Poppea, I. 

AMINTA
beginnt die italienische Arie
Sento un certo non so che,
Che mi pizzica e diletta,
Dimmi tu che cosa egli è
Damigella amorosetta.
Ti farei ti direi
Ti direi ti farei,
Ma non so quel ch'io vorrei,
Ma non so quel ch'io vorrei.

HENRY

Brava, brava! Ma piú mosso, piú passionato! Ich falle dann beim Duo ein.

AMINTA

Se sto teco il cor mi batte,
Se tu parti io sto melenso,
AI tuo sen di vivo latte
sempre aspiro e sempre penso.

MOROSUS
Habt Erbarmen, macht ein Ende!
Oh, ich kann, ich kann nicht mehr!
Auf den Knien lasst Euch bitten:
Eine Pause, eine Pause!

AMINTA
singt weiter
Duett (Argia und Polinice) aus der Oper »Eteocle e Polinice» des Giovanni Legrenzi (Venedig 1675
Dolce Amor!

HENRY
Bendato alato!

BEIDE
Deh consola, deh consola il mio martir!
E per far ch'io goda a pieno,
Rendi pace a questo seno,
Che ferito da te sol,
Da te sol spero il gioir!

MOROSUS

Nein, das kann kein Mensch ertragen,
Das ist ärger als die Hölle,
Das ist ärger als der Tod.
Wie sich flüchten, wie sich retten?
Oh, wie find' ich meine Ruh!

DER PAPAGEI
Kora ... Kora ... Kakadu.

HAUSHÄLTERIN

Ach vergebens war mein Warnen!
Ach, wie hab' ich ihn angefleht,
Dass sie ihn mit List umgarnen,
Jetzt kommt aller Rat zu spät!

FARFALLO

Brava, Brava! Bravissima!

HENRY
Sono contentissimo! Nur mehr Schwung noch, da capo also!

MOROSUS

Nein! Nein!

HAUSHÄLTERIN
Wie sie ihn quälen. Es ist eine Schande!

AMINTA
Gerne da capo! Kümmert euch nicht um diesen Narren!

Alle zusammen

HENRY
zu Farfallo
Also avanti, comincia!

MOROSUS
Nein! Nein! Meine Ruhe, meine Ruhe!
Wie sich flüchten, wie sich retten?
Oh, wie find' ich meine Ruh?

DER PAPAGEI

Kora …Kora…Kakadu!


VIERTE SZENE

BARBIER

Seine illustre Lordschaft, der Chief-Justice, werden in wenigen Augenblicken hier erscheinen, begleitet von zwei Notaren der hohen Kammer.

Maestro, ihr begreift die Wichtigkeit. Zu anderer Stunde also!

MOROSUS
Bei Gottes Gnade, Ihr seid zur rechten Zeit gekommen, sonst hättet Ihr mich nach Bedlam führen müssen!

Ist alles geordnet? Die Scheidung vorbereitet?

BARBIER

Ich habe sie bombardiert mit allen Argumenten und auch ein paar klingende ihnen in die Taschen geschoben. Gleich beginnt die Verhandlung.

MOROSUS
Aber wird sie nicht schreien, wird sie nicht Spektakel machen? Meine Ohren sind ganz wund, ich ertrag's nicht mehr. Oh, Schneidebart, versuch's doch erst gütlich mit ihr, ich vertrag' kein Gezänk. Biet ihr alles, was sie will, nur Ruhe will ich, meine Ruhe!

BARBIER

Ich will's probieren!

Mit Reverenz! Vieledle Dame!

AMINTA

Vieledler Barbier!

BARBIER

Ich kann des Eindrucks
Mich nicht erwehren,
Als ob Eure Ehe
Nicht die glücklichste sei.

AMINTA

Da irrt Ihr Euch mächtig,
Da irrt Ihr Euch sehr,
Ich fühle mich prächtig,
Und wünsch' mir nichts mehr.

BARBIER
Doch meint' ich zu hören
Vorhin an der Türe,
Erbitterte Rede,
Geharnischten Streit.

AMINTA
Das ist doch alltäglich
In jeglicher Ehe,
Man zankt sich, erregt sich,
Und wird wieder gut.

BARBIER
Doch klagt Herr Morosus,
Ihm ging es ans Leben,
Er wollt Euch nicht länger,
Er hält es nicht aus.

AMINTA
So bin ich die Sanfte
Und will ihn erdulden,
Ich nehme das Kreuz
Demütig auf mich.

BARBIER
Oh, die ist hartgesotten in allen Satansfeuern! Die Klette kriegt Ihr nicht so leicht los.

MOROSUS

Biet'ihr Geld! Mein halbes Vermögen! Nur Ruhe will ich, Ruhe!

BARBIER

Lasst doch klüglich mit Euch reden,
Nehmet Euren Vorteil wahr.

AMINTA
Gerne, gerne.

BARBIER
Seid vernünftig!

AMINTA
Nur Morosus war der Narr!

BARBIER
Nun, so hört doch!

AMINTA
Ja, ich höre!

BARBIER
Herr Morosus hat viel Geld.

AMINTA

Nur um dieser Tugend willen
Hab' ich mich ihm beigesellt.

BARBIER
Und er bietet tausend Pfunde,
Wenn Ihr ihm die Freiheit lasst.

AMINTA
Ha, ich lache! Tausend Pfunde!
Ha, wie Ihr vergnüglich spasst!

MOROSUS

Biete doppelt, biete weiter!
Alles, alles,
Zahle ich für meine Ruh!

BARBIER
Zwei ... dreitausend ... vier ... nein fünfe...

AMINTA
Bietet, bietet immerzu!

BARBIER
Seid vernünftig. . .

AMINTA
Nein, ich lache
Mir die Seele frei.
Glaubt Ihr, dass mir meine Ehre
Für ein Brosam käuflich sei?
Ein Volkslied parodierend und psalmodierend mit pathetischironischer Geste
Treue hab' ich ihm geschworen,
Treue bis ins kühle Grab,
Und ich will die Treue halten,
Die ich ihm geschworen hab'.

MOROSUS
Oh, du Luder ...


AMINTA

Nur Eure edle Gattin!

MOROSUS
Gottlob nicht mehr lang.

AMINTA

Oh, ewig, ewig. Ich lasse nicht von dir!

MOROSUS

Oh,…oh, …sie höhnt mich noch! Sie macht mich rasend… oh, ich ersticke vor Wut …


FÜNFTE SZENE

HAUSHÄLTERIN
Gnädigster Herr ... zwei Karossen sind angefahren mit vornehmen Herren.

MOROSUS

All, ich fange wieder an zu leben.

BARBIER

Viktoria! Ihr seid gerettet. Der Chief-Justice mit den Advokaten. Aber so, in diesem Morgenflaus, dürft Ihr nicht Seiner Lordschaft entgegen. Fort, fort, den Galarock an und die Orden, sie müssen sehen, mit wem sie hier zu schaffen haben.

MOROSUS
Ja, gleich komm' ich. Entschuldigt mich bei den hohen Herren, in zwei Minuten bin ich respektvollst zur Stelle.

SECHSTE SZENE

VANUZZI
Im Namen Seiner Majestät, im Namen des Parlaments! Sind die Appellanten zur Stelle: Sir Morosus und Lady Morosus?

AMINTA
Spar deinen Bass für später, Vanuzzi! Wir sind unter uns.

VANUZZI
Haha, tapfere Aminta, wie wacker du teufeln kannst!

BARBIER
O jemine, ich hab' selber Angst gekriegt, so hat sie den Armen gepfeffert, gesalzen, gesotten und getrüffelt, er kocht schon, er siedet im eigenen Fett: in einem Stündchen ist der Braten gar und wir können Atem holen.
Nur noch dieses letzte Spässchen,
Und dann ist er auskuriert.
Munter also und vergnüglich,
Bis er selber munter wird.

VANUZZI

Ach, ich schwitze, ich ersticke,
Der Talar macht mich ganz schlapp,
Fort das Amtszeug, die Perücke
Und ein wenig Luft geschnappt.

MORBIO
Nein, man kann nicht richtig lachen,
Wenn man so in Würden steckt.
Auf den Mantel, los die Krause
Und die Beine grad gestreckt!
(Sie tanzen beide zusammen)

FARFALLO
Rasch ein Tänzchen noch, Aminta,
Das beflügelt Witz und Blut,
Hat man sich recht umgeschüttelt,
Schmeckt ein Spässchen doppelt gut.

AMINTA

Würde, Würde, meine Herren,
Ehrt das Ansehn des Gerichts!
Würd' er so uns überraschen,
Wär die ganze Müh' für nichts.

VANUZZI, FARFALLO, MORBIO

Nur noch diese letzte Runde,
Rechtsherum und linksherum
Und wir tun schon wieder würdig
Und wir stehn schon wieder stumm.

SIEBENTE SZENE

MOROSUS

Meinen submissesten Respekt.

VANUZZI

Wir sind von Eurer causa verständigt.

Beliebt es, doctores, so beginnen wir.

VANUZZI
Es haben der hochgeborene Lord Morosus und die hochgeborene Lady Morosus das Ansuchen erhoben, ihre Ehe zu lösen ...

AMINTA
Ich protestiere. Ich hatte nie ein derartiges Ansuchen gestellt.

VANUZZI
Hem, hem, das schafft insoferne complicationes, als der Petent obligiert ist, die Gründe vorzubringen, welche ein divortium legitimum argumentieren.

BARBIER

Eine Scheidung zu begründen.

VANUZZI
Erklärt ihm, doctores, die impedimenta, welche das Gericht anerkennt per dirimere matrimonium.

BARBIER

Sie werden Euch die Scheidungsgründe aufzählen.

FARFALLO

Impedimenta sunt duodecim ...

MORBIO

Zwölf sind der Hindernisse.

FARFALLO
Quae irritum rendant matrimonium,

MORBIO
Welche eine Ehe aufheben.

FARFALLO
Sunt:

MORBIO
Es sind:

FARFALLO

MOROSUS
Was will er? Was meint er? Ich habe nur das letzte Hindernis verstanden.

VANUZZI

Expliziert ihm doch, doctissime! Seht ihr nicht, der Petent ist totaliter in statu ignorantiae.

FARFALLO
Also ich expliziere. Ad primum: error, wenn Ihr gemeint habt, eine andere Person zu heiraten, als die Ihr geheiratet habt ...

MOROSUS

Das ist es Illustrissime! Ich meinte, um eine schweigsame Frau zu werben und habe einen Vulkan geheiratet, eine Xantippe, eine Satansschwester, ich schwöre es, Illustrissime, es war ein error!

VANUZZI

Diese Art des errors genügt nicht, sie ist zu gewöhnlich. Diesem Irrtum verfällt jeder Mann. Wir haben alle gemeint, sanfte Mädchen zu heiraten, und wer hat dann seine Frau je schweigsam und folgsam befunden! Erklärt ihm, doctissime, die Formen des error, welche das Gericht einzig anerkennt.

FARFALLO
Der error hat verschiedentliche Formen. Primum: error personae: wenn Euch eine fremde Frau unterschoben war. Secundum: error fortunae: wenn ihr sie reich glaubtet und sie war arm. Tertium: error qualitatis, wenn ihr sie virginem desponsam, als erklärte Jungfrau, heiratet und fandet sie corruptam ...

BARBIER
Ecco ! Ich bezeuge, ich bezeuge, sie hat Umgang gehabt mit einem andern Mann.

AMINTA
Er ist bestochen, er lügt! Ich habe mit niemand Umgang gehabt als mit meinem ehlichen Gatten. Ich beschwöre es.

VANUZZI
Das wird sich weisen. Habt Ihr Zeugen für Eure Anschuldigung?

BARBIER
Sehr wohl, Euer Gnaden, und sofort zur Stelle.


ACHTE SZENE

BARBIER

Hier diese beiden ehrsamen Damen.

VANUZZI
Könnt ihr bezeugen, dass Lady Morosus Umgang hatte mit einem anderen Mann als Sir Morosus?

CARLOTTA
Dös man i. Da leist ichs Jurament darauf.

ISOTTA
Auch ich will es beeiden.

BARBIER
Ihr seht, hohe Herren!

AMINTA
Ich lasse mich nicht verleumden, das sind gekaufte Weiber!

CARLOTTA
Was? Du Gschnaufte, selber hast dich kaufen lassen von dem alten Teppen!

ISOTTA
Ich verachte die Person zu sehr, um ihr zu erwidern!

AMINTA
Lüge, Verleumdung! Meine Ehre, meine Ehre!

CARLOTTA
Die liegt auf'm Misthaufen!

MOROSUS
O Gott, mein Kopf, mein armer Kopf!

BARBIER

Meine Damen, meine Damen, bitte nicht alle zusammen zu sprechen!

ISOTTA

Hast du die Stirne,
Frech es zu leugnen,
Dass du dem ander
Zu eigen gewesen
Bei Tag und bei Nacht?

AMINTA
Lüge, Verleumdung!
Erbärmliche Lüge!
Niemals, nein, niemals
Hab' ich die Ehre
Der Ehe entweiht.

HAUSHÄLTERIN

Endlich, endlich
Muss es sich klären.
Lange schon, lange
Wittre ich Unrat,
Fühle ich Trug.

BARBIER

Jetzt geht der Wirbel
Gut durcheinander,
Weiter, nur weiter
Wacker spektakelt !
Jetzt geht es famos.

MOROSUS

Dieses Lärmen, dieses Brüllen,
Das die Ohren mir zerstückt!
Wär nur alles schon zu Ende,
Denn sonst werd' ich noch verrückt.

VANUZZI
Meine Herren, meine Damen! 0h keiner hört auf mich!

MORBIO
Man müsste disziplinariter vorgehen.

FARFALLO
Oder die Sitzung aufheben.

VANUZZI

Silentium!

AMINTA

Richter, schützet meine Ehre!
Nur aus Hass, aus Neid und Galle,
Dass mich Sir Morosus wählte,
Lügen diese frechen Weiber!
Bei den Sternen will ich's schwören,
Gott im Himmel soll mich hören:
Niemals hab' ich ihn betrogen,
Treulich hielt ich ihm die Treu.

BARBIER
Schon möglich, schon möglich - aber das war insofern nicht schwierig, als Ihr mit ihm bloss zwölf Stunden verheiratet waret. So lange kann sogar ich meiner Alten treu bleiben. Aber vorher, Lady Morosus, vorher - das ist das punctum saliens, der Punkt, welcher springt und im vorliegenden Falle ein wenig stinkt ...
Hohes Gericht, ich habe einen weiteren Zeugen bereit, der beeiden kann, die Gunst - dieser tugendhaften Dame in persona genossen zu haben.

VANUZZI

Doctores?

MORBIO
Ich stimme bei.

FARFALLO
Ich stimme zu.

VANUZZI
So führt ihn vor.


NEUNTE SZENE

VANUZZI
Ihr kennt diese Dame?

HENRY
Sehr wohl, Eure Lordschaft.

VANUZZI
Ich meine, seid Ihr näher bekannt gewesen mit ihr ... habt Ihr ... habt Ihr mit ihr Umgang gepflogen?

HENRY
Gewiss, Eure Lordschaft!

VANUZZI
Ich meine . . . näheren Umgang, dies ist die Frage ... Habt Ihr sie näher gekannt ... ich meine: carnaliter.

MORBIO

Carnaliter!

FARFALLO

Carnaliter!

MOROSUS

Was heisst das? Carnaliter?

BARBIER

Fleischlich, Euer Gnaden, fleischlich.

HENRY

Jawohl ... ich beeide es.

VANUZZI

Was habt Ihr zu antworten?

AMINTA

Ich habe nie einem andern Manne angehört als meinem Gatten. Ich beschwöre es.

VANUZZI
Und kennt Ihr diesen Zeugen?

AMINTA

Ich kenne ihn nicht mehr! Ich will ihn nicht kennen.

HENRY

Willst du wirklich mich nicht kennen?
Ist dein Sinn so wandelbar?
Willst du wirklich Lüge nennen,
Dass dein Herz das meine war?
Deine Lippen, deine Wangen,
Die ich zärtlich oft umfangen,
Deine Hand, dein süsses Haar?
Sind sie all, die sel'gen Stunden
Unserer Glut und Zärtlichkeit,
So vollkommen dir entschwunden,
Dass dein Blick den meinen scheut?
Nein, Geliebte, o besinn dich,
Nicht verleugne deinen Freund!
Sieh mein Auge und sieh in dich,
Dass uns Liebe neu vereint.

AMINTA

Weg, du Falscher! Weg, Verräter!
Lüge blickt aus dir mich an!
FrevIer, Heuchler, Missetäter!
Prahlerischer, feiger Mann!
Wärst du mir doch fern geblieben!
Ach, wir unglücksel'gen Frau'n,
Die getäuscht sind, wo sie lieben,
Und verraten, wo sie trau'n!

VANUZZI
Hem, hem! So leugnet Ihr nicht mehr, diesen Mann zu kennen?

AMINTA

Ach ...

BARBIER

Sie ist überführt! Viktoria!

MORBIO
Eure causa ist gewonnen! Ich gratuliere!

HAUSHÄLTERIN
Ach, ich vergehe vor Freude!

CARLOTTA
Jetzt hat sie sich sauber eintunkt!

ISOTTA
So etwas gibt eine verständige Frau niemals zu.

BARBIER
Vivat Morosus! Viktoria!

ALLE
Vivat Morosus! Viktoria!


MOROSUS

Ach, ihr Guten, wie euch danken!
Endlich bin ich ihrer ledig -
Oh, die Seele blüht mir auf.
Niemand ahnt, was ich gelitten,
Niemand meine Seligkeit.

BARBIER

Das Verdikt, Eure Lordschaft! Wir wollen's gesiegelt und geschrieben!

VANUZZI

Da der Petent den Beweis erbracht hat, dass seine Gattin Lady Morosus nicht mehr als virgo desponsa in den Ehestand getreten, ist das impedimentum erroris qualitatis gegeben, und ich beantrage, Doctores, seine Ehe für nichtig zu erklären.

MORBIO
Ich stimme zu.

FARFALLO

Ich opponiere.

MORBIO
Ihr opponiert?

BARBIER

Er opponiert?

CARLOTTA

Er opponiert?

HAUSHÄLTERIN
Er opponiert?

ISOTTA

Er opponiert ?

MORBIO
Er opponiert?

MOROSUS
Oh Gott, was ist das? Er opponiert?

FARFALLO
Ich opponiere. Der contractus matrimonii besagt mit keinem Worte, dass die Tugend ante nuptias der Lady Morosus eine conditio matrimonii gewesen, ergo besteht kein error qualitatis.

MOROSUS

Was will er? Was sagt er?

VANUZZI
Hem, hem! Rectissime! Der gelehrte Doktor findet nicht in dem contractus, dass Ihr vor der Eheschliessung die Bedingung der virginitas gestellt habt.

Hat Sir Morosus vor der Hochzeit Euch befragt? -

AMINTA
Mit nichten.

VANUZZI
Dann liegt kein error vor. Und der Petent ist abgewiesen. Habe ich Eure approbatio, ihr Herrn?

MORBIO
Approbatio absoluta.

FARFALLO
Approbatio absoluta.

MOROSUS

Was sagen sie? Was wollen sie?

BARBIER
Mir tut's bitter leid, Euer Gnaden, aber sie geben Eurer Bitte nicht nach.

MOROSUS
Aber sie hat doch mit dem andern geschlafen? Es ist doch bezeugt.

BARBIER
Aber ante nuptias, Euer Gnaden, vor Euch, und daran haben wir im Kontrakt vergessen. Ihr müsst sie jetzt behalten.

MOROSUS
Behalten? Ich sie behalten? Das Teufelsweib und noch die Schande dazu? Nein! Nein! Ich lass mich nicht entehren! Ein solches Weib, das noch dazu eine Dirne! Nein, das ist zuviel. Lieber krepieren! Lieber zugrundegehen. Wo sind meine Pistolen? Mein Degen? Einen Strick! Ich geh' ins Wasser! Ich stürz' mich vom Fenster! Nur keinen Tag mehr mit ihr, keinen Tag!

VANUZZI
Bedenkt Euch doch! Herr! Ihr könnt noch appellieren.

MORBIO
Beruhigt Euch, nichts ist unumstösslich!

HAUSHÄLTERIN
Gnädigster Herr, schont Euer Leben!

BARBIER
Wir werden eben noch etwas finden.

CARLOTTA
Net so gach wegen so einem Weibsbild.

ISOTTA
Ihr werdet jederzeit Trost finden bei andern.

MOROSUS
Lasst mich los! Zum Teufel mit euch allen' Ihr tötet mich mit eurem Geschrei! Nur Ruhe will ich! Ich ertrag's nicht mehr! Ich ertrag's nicht! Oh, nur niemanden mehr sehen! Nichts mehr hören! Tot sein, weg sein! Ruhe will ich, nichts mehr hören! Ruhe, Ruhe ...

FINALE

HENRY

eurer Ohm, nicht länger kann ich
Eure Not und Sorge schau'n.
Auf! Ermannt Euch und erwachet
Aus dem bösen Ehetraum!
Blickt um Euch! Nur Freunde seht Ihr!
All die Schrecknis, die Marter ist entflohn,
Und um Eure Liebe fleht hier
Euer Neffe, Euer Sohn!

MOROSUS
Henry? Gott sei Dank, Henry, mein guter Henry! Wo kommst du her? Es war doch erst ein andrer da. Und wer ist die ... das ist ja,... das ist ja Timida.

HENRY
Nein, die wird Euch nimmer plagen,
Die ist fort für immerdar.
Nur Aminta ist geblieben,
Milde, wie sie immer war.

AMINTA

Wollet gütigst mir verzeihen,
Was Euch jene angetan.
Und wenn dann ein ganzes Leben
Hingegeb'ner Kindesliebe
Euren Groll beschwichtigen kann,
Nehmt als Wahre von den zweien,
Nehmt Aminta, die getreue,
Nun als Eure Tochter an!

MOROSUS
Wie? Was? Ich versteh' nichts. Aminta ist Timida und Timida ist Aminta? Und sie ist meine Frau und ist deine Frau? Bin ich in ein Rumfass gefallen? Hab' ich geträumt? Bin ich betrunken? Und die da, die Richter, die Doctores ...

HENRY
Sind meine Kameraden.

MOROSUS
Wie? Was? Kameraden ... am Ende gar von jener Schmierantenbande? Habt ihr ... habt ihr euch vielleicht gar einen Narren aus mir gemacht? Eine Posse mit mir aufgespielt, und ich bin gar nicht verheiratet, ich war gar nicht richtig verheiratet?

Wie? Was? Ihr erlaubt euch Spässe mit mir, Sir Morosus? Das werd' ich euch heimzahlen, ihr Banditen! Mich habt ihr wie einen Esel geschunden, mich an der Nase geführt, dass ich Blut schwitzte! Mich habt ihr gehetzt wie ein Wildschwein und so gehusst, dass ich mich aufhängen wollte ...

Hah, hah! Aber grossartig habt ihr das gemacht, ihr Burschen! Grossartig, grossartig! So mich altes Seekalb hineinzulegen, ihr frechen Landratten, ha, ha! Ganz recht habt ihr gehabt, Narren gehören gekämmt und Dummheit geprügelt. Ah, ihr Burschen, ihr Burschen, das hätt' ich nie gedacht, dass ihr so fixe Kerle seid.
Warst du am Ende auch der Pfarrer, der mich getraut hat?

VANUZZI

Allerdings.

MOROSUS
Dann warst du der pfäffischeste Pfaff, den ich je gesehen.

Und du der advokatischeste Advokat, und du der mauserigste Notar meiner sechzig Jahre.

Und ihr, Kinder, famos, famos, wie ihr einen Mann betrügen könnt, jede kriegt einen Kuss. Nein, so mir das Fell zu gerben, ausgezeichnet! Ich hab' euch bitter Unrecht getan, aber fortan will ich eure Kunst respektieren, in all' eure Operas will ich gehen, und wenn ihr so mich zum Lachen bringt, wie ich heute mich selber auslache, dann kriegt ihr fünfzig Guineen in blankem Golde.

Ach, du Kalfakterin, wie entzückend du bist, seit du wieder süsse Augen machst. Fast hätt' ich Lust, dich noch einmal zu heiraten. Aber nein - keine Angst, ich bin kuriert, für immer kuriert und von allem! jetzt weiss ich erst: Es gibt nichts Besseres, als mit guten Menschen heiter zu sein.

Heda! Wein her, wir wollen eine Flasche trinken auf den dümmsten Narren von England und auf die frechsten Burschen und hübschesten Frauen des Königreichs!

Und ihr, wenn ihr dazu Musik machen wollt, mich ficht's nicht mehr an, spektakelt soviel ihr wollt ' Wer einmal eine schweigsame Frau gehabt, der kann allen Lärm auf der Welt vertragen. Also vorwärts und los!

VANUZZI
Die Ihr feindlich aufgenommen,
Unsre Kunst, sie grüsst Euch jetzt,
Denn kein Mahl ist je vollkommen,
Dem sie nicht die Becher netzt.

MORBIO
Ohne sie glänzt keine Freude,
Ohne sie erglüht kein Glück:
Ewig sind verschwistert beide,
Holde Liebe und Musik!

ISOTTA
Nur wo sie die Schwingen breitet,
Wird Gemeinsamkeit zum Fest,
Tor drum jeder, der der sie meidet,
Selig, wer sie walten lässt.

CARLOTTA
Selig, wer sich ihr verbindet
Und sein Herz den Tönen gibt.
Selig, wer sie in sich findet,
Und begnadet, den sie liebt.

FARFALLO
Jeden Gram kann sie bemeistern,
Schmerz und Schwermut lindert sie,
Hellster Geist von allen Geistern:
Gottes Hauch, du, Melodie!

BARBIER
Mach auch diesem, der dir grollte,
Wiederum die Seele weit,
Schenk ihm endlich deine holde
Erdenschwester: Heiterkeit!

ALLE MITEINANDER
Alles Frohe, alles Schöne
Sir Morosus immerdar!
Alles Frohe, alles Schöne
Unserm vielgeliebten Paar!
Freude ihm, der Freude scheute,
Heiterkeit, die er gehasst,
Ewig sei sie so wie heute
Hier in diesem Haus zu Gast.

VANUZZI
Und nun Freunde: Ausgesungen!
Junges Glück bleibt gern allein.
Ist uns dieses Spiel gelungen,
Soll's nur neuer Ansporn sein,
Allen Danks, den wir errungen,
Immer wieder wert zu sein.

BARBIER
Und jetzt rasch und heimlich weiter,
Nicht gesäumt und nicht gestört!
Rechter Spass bleibt dann nur heiter,
Wenn er nicht zu lange währt.

HAUSHÄLTERIN
Noch ein Wunsch für frohe Stunden ...

MORBIO
Ein paar Takte noch Musik ...

FARFALLO
Eine letzte leise Runde ...

VANUZZI
.. Und schon ziehn wir uns zurück.

CARLOTTA
Einen Knix noch ...

ISOTTA
... Ein Verneigen ...

VANUZZI ...
…Einen Gruss …

FARFALLO
. . . Ein letztes Wort . . .

VANUZZI
. . . Und dann Stille nur und Schweigen. . .

BARBIER
... Und jetzt sind wir endlich fort.


LETZTE SZENE


MOROSUS

Wie schön ist doch die Musik - aber wie schön erst, wenn sie vorbei ist!
Wie wunderbar ist doch eine junge, schweigsame Frau, - aber wie wunderbar erst, wenn sie die Frau eines andern bleibt! Wie schön ist doch das Leben, - aber wie schön erst, wenn man kein Narr ist und es zu leben weiss! Ah, meine Guten, grossartig habt ihr mich kuriert, noch nie hab ich so glücklich mich gefühlt. ..
Ach, ich fühle mich unbeschreiblich wohl. Nur Ruhe!
Nur Ruhe! Aaah - - - Aaah - - - Aaah! - - -






Ide a tükröket, fogasokat, gyerünk, szaporán! Ide a firenzei csillárt és a flamand gobelineket! Vigyétek ki az ócskaságokat, régi ablaktáblákat, függönyöket! Nap besüssön!





Oda, Szőr Morózusz ajtaja elé tedd le a papagájt!




Rikács! Rikács! Kakadu!


Na gyorsabban, gyorsabban! Siessetek, már alig várom, hogy üresen lássam ezeket a falakat!







Oh, drága asszonyom, az úr arra kéri, hogy…



Nosza, mit mondtam, fickók!



Ha egy kicsit vissza tudnának venni…


Ne totojázzatok, ne dumáljatok!


A kopácsolástól megfájdult a feje.


Délre készen akarok látni mindent!


Rosszul aludt, nyugalmat szeretne.



Rikács… Kakadu!


Ha esetleg egy negyedórácskára lehetne szünet…




Óó, ide a klavöszent! Ide a sarokba! No lám, a máesztró személyesen!










Szálúte, Máesztró! El is kezdhetjük az énekórát! Kifelé, fickók, amíg nem szólok!








Ő kísér majd csembalón. Remélem, hangjánál van és kezdhetjük máris. Itt a szólama: Egy Monteverdi-ária, a Poppea megkoronázásából.








Érzek egy bizonyos izét,
Mi kellemesen csikland,
Te mondd meg, mi ez,
Bájos kisasszony!
Mondanám is, csinálnám is,
De nem is tudom, mi kéne!















Brává! Má pjú mosszó, pjú pásszionátó! Majd beszállok a duóba!







Sze sztó tékó il kór mi bátte, sze tú párti ijó sztó melenszó, ál túó szen di vívó látte szempre ászpíró e szempre penszó.

(Ha veled vagyok, ver a szívem,
Ha beszélsz, én olvadok
Duzzadó kebleiden csak pihegek, s elmém csapong.)



Kegyelem, fejezzék be! Nem bírom tovább! Térden állva könyörgök: Szünet!















Dolcse Ámor! (Édes Ámor!)





Bendátó álátó! (Áldott szárnyas isten!)




De konszólá il mijó mártír! E per fár kijó gódá á piénó, rendi pácse a kvésztó szénó, ke ferító dá te szól szpéró il dzsojír!

(Enyhítsd szenvedésemet!
És add, hogy boldog legyek egészen, békítsd e keblet, mely egyedül miattad vérzik, és csak benned remél vigaszra!)







Nincs ember, ki ezt elviselné! Durvább a pokolnál, durvább a halálnál! Hova meneküljek, hol lelek nyugalomra?











Rikács! Rikács! Kakadu!







Hiába figyelmeztettem! Hiába könyörögtem, hogy csak a bolondját járatják magával, de most már késő bánat!









Brává, brávisszima!





Szónó kontentisszimó! (Nagyon elégedett vagyok!) Ha már így lendületben vagyunk: dá kápó! (Elölről!)





Nem! Nem!





Hogy kínozza a szégyentelen!





Szívesen dá kápó! Ne is törődjön ezzel a féleszűvel!









Akkor ávánti, komincsá! (Rajta, kezdd!)





Nem! Csendet! Hova meneküljek, hol lelek nyugalomra?









Rikács! Rikács! Kakadu!












Őkegyelme, a főbíró, egy szempillantás alatt itt lesz két jegyző kíséretében a kamarából.




Máesztró, bizonyára megérti a dolog sürgősségét! Talán ha máskor…





Istennek hála, a legjobbkor jött, különben mehettem volna a Hárshegyre!



Minden rendben? Előkészítette a válást?







Eléjük tártam a tényállást, és ez-az csilingel már a zsebükben is, kezdődhet a tárgyalás.





De a nő nem fog ordítani, nem csinál jelenetet? A füleim sajognak, nem bírnak többet. Óó, Snájdebárt, bánjon vele kíméletesen, nem bírom a cirkuszt. Ígérjen oda neki mindent, nekem csak a nyugalmam kell!







Mindent megteszek!



Alázatos szolgája, nagyra becsült hölgy!






Nagyra becsült borbély!







Az az érzésem, hogy nem a legboldogabb a házassága.











Nagyon téved! Kiválóan érzem magam, többet nem is kívánhatnék!









Kintről mintha durva szavak és veszekedés hallatszódott volna.









Óó, ezek mindennaposak egy házasságban, az ember veszekszik, kiborul, de aztán minden rendben van.








De Szőr Morózusz panaszkodik, hogy a végét járja, hogy nem bírja tovább, elege van.









Én vagyok a simulékonyabb és elviselem őt. Mindenkinek megvan a maga keresztje.









Óó, nagyon megátalkodott ez a nő csökönyösségében! Nehéz lesz levakarni, mint a hónapos koszt.






Ígérj pénzt! A fele vagyonomat! Csak a nyugalmamat akarom!







Beszéljünk okosan, kovácsoljon hasznot az előnyéből!





Igen, igen!





Legyen eszes!




De hát Morózusz volt a bolond!




Hallgasson ide!





Figyelek.




Szőr Morózusznak sok pénze van.







Eme érdeme miatt mentem is hozzá.







Ezer fontot ajánl fel önnek, ha békén hagyja!






Kacagnom kell! Ezer fontot? Maga nagyon vicces ember!







Duplázd meg! Ajánlj többet! Mindet! Fizetek a nyugalmamért!







Kettőt… háromezret!… négyet.. nem! Ötöt!…




Emelje csak!




Legyen belátással!





Nem! Szétröhögöm az agyamat! Azt gondolja, hogy prézliért elkótyavetyélem a házasságomat? Hűséget esküdtem neki a hideg sírig, és a neki tett ígéretemet betartom.

















Óó, te céda…









Csak a hites felesége!





Istennek hála, már nem sokáig!






Óó, örökre, örökre! Soha el nem hagylak!






Óó… még gúnyol is! Kivetkőztet magamból… óó, megfolyt a méreg!











Nagyságos úr! Két kocsi érkezett előkelő urakkal.






Áá, újra élek!






Viktória! Meg van mentve. A főbíró az ügyvédekkel. De így, köntösben nem jelenhet meg az urak előtt! Gyorsan a kabátját és a kitüntetéseit! Hadd lássák csak, hogy kivel van dolguk.





Igen, megyek is. Kérjen elnézést az uraktól a nevemben. Két perc, és a rendelkezésükre állok.









Őfelsége nevében, és a Parlament nevében! Helyükön vannak a peresek: Szőr Morózusz és Lédi Morózusz?





Tartogasd a basszusodat későbbre, Vanucci! Magunk között vagyunk.




Haha, bátor Aminta, milyen ördögien dörzsölt tudsz lenni!





Uram atyám! Én magam félni kezdtem, hogyan sózta, borsozta, párolta, aprította. Saját zsírjában süti: még egy órácska és ropogósra sül. Akkor fellélegezhetünk.
Még egy kis móka utoljára, és ki van gyógyítva. Legyetek készségesek, hogy holnapra ő is az legyen!













Óó, izzadok és fulladok, ez a talár egészen megbénít. El az iratokkal, le a parókával, levegőt!







Nem, ezekben a hivatali hacukákban egy jót nevetni sem lehet! Le a köpennyel, gallérral, hadd nyújtsam ki a lábaimat!










Gyorsan egy táncocskát, Aminta, az élénkíti a kedvet és a vérkeringést! Ha az ember fel van frissülve, a vidámság is duplán jó!










Több méltóságot, uraim! Tiszteljék a törvényt! Ha most meglátna bennünket, minden fáradságunk kárba veszne.










Csak egy utolsó kört, jobbra is és balra is, aztán megint méltóságosak leszünk zokszó nélkül.













Legalázatosabb hódolatom.






Kázusza részünkről megértetett.



Ha tetszik, doktórész, kezdhetjük.





Nemes Lord Morózusz és nemes Lédi Morózusz ama kérvénnyel folyamodnak, miszerint házasságuk felbontassék…





Protestálok. Én semmiféle kérvénnyel nem folyamodtam.




Hüm, hüm. Ez további komplikációnészt eredményez, miszerint Kérvényező köteleztetik előtárni a körülményeket, miszerint divorcium legitimum esete áll fenn.







Meg kell indokolni a válást.





Tárják elő, doktórész, az impedimentát előírva  Törvény által dirímere matrimónium számára.







Most fel fogják sorolni önnek a lehetséges válóokokat.






Impedimenta szunt duódecim






Az okok tizenkét félék lehetnek…




Kvé irrítum rendánt mátrimónium





…melyek felbonthatják a házasságot.





Szunt:




Miszerint:











Error kondíció, vótum, kognáció, krímen, kultusz diszpáritász, visz, ordó, ligámen, honesztász, impotencia ...


Mit akar ez? Mit mond? Csak az utolsó okot értettem.



 


Magyarázzák már meg, doktorisszimék! Láthatják, Kérvényező totáliter in sztátu ignoráncié van.




Akkor elmagyarázom. Ád prímum: error, mikor ön mással lép frigyre, mint akivel hiszi, hogy frigyre lép…







Igen, ez az, mélyen tisztelt bíró úr! Én azt hittem, hogy egy hallgatag asszonyt veszek el, nem pedig egy tűzhányót, egy Kszantippét, egy sátánlányt, esküszöm, bíró úr, ez error volt!







Az error eme faja nem érvényes, túl általános.












Ebbe a hibába minden férfi belesik. Mi mind azt hittük, hogy bájos lánykát veszünk el, aztán ki találja az asszonyt hallgatagnak és engedelmesnek? Magyarázzák meg, doktorisszimék, az error fajtáit, miket a törvény elismer.





Többféle error van. Prímum: error perszóné, amikor ön ismeretlen nőt vesz el. Szekundum: error fortúné, amikor a nő gazdagnak véletik, holott szegény. Tercium: error kválitátisz, amikor a nő magát virginem deszponzám jelenti ki, azaz hogy szűz, a nászéjszakán viszont korruptám találtatik.






Ekkó! Tanúsítom, hogy érintkezett más férfivel korábban.




Ez meg van húzatva, hazudik! Nem érintkeztem mással, mint a törvényes hitvesemmel. Esküszöm.





Azt majd meglátjuk! Vannak bizonyítékai e vádra?





Persze, méltóságod, és azonnal itt is vannak.











Itt ez a két nagyra becsült hölgy.





Tanúsítani tudják, hogy Lédi Morózusz érintkezett más férfival Szőr Morózuszon kívül?





Há mmaan peesze, esküszömma zurisstennre.




Én is esküvel tanúsítom.





Látják, mélyen tisztelt uraim!




Nem hagyom magam megrágalmazni, fizetett nők ezek!





Miva? Te takony, hattytad magad pédzzen mögvönni a vén tökkfilkau átall!





Én olyfent lenézem e személyt, hogy válaszra sem méltatom.




Hazugság, rágalom! A becsületem!





Ammá a ganyéba’!





Óó, Istenem! Szegény fejem!







De hölgyeim, ne egyszerre beszéljenek!







Van pofád letagadni, hogy éjjel-nappal annál a másiknál voltál?











Hazugság, rágalom! Undorító hazugság!
Soha meg nem szentségtelenítettem a legfőbb esküt.











Végre minden kiderül. Már régóta bűzlik ez nekem, csalást sejtek.
















Kezd jó huzata lenni az örvénynek, egyre jobban belemelegedünk a játékba! Pompásan megy!










Ez a lárma, ez az üvöltözés fültájon roncsol! Legyen már vége, vagy megőrülök!









Uraim, hölgyeim! Óó, senki se figyel rám.






Folytassuk diszciplináriter!





Vagy berekesztem a tárgyalást.







Szilencium!






Jogtudor urak! Védjék meg a becsületemet! Csak haragból és irigységből köpnek epét rám ezek a galád nők, mert Szőr Morózusz engem választott. Esküszöm a magas égre, Isten hall engem a mennyben: soha őt meg nem csaltam, hűségemet hozzá hűséggel tartottam meg.












Minden bizonnyal – habár ez nem is lehetett olyan nehéz, lévén mindössze tizenkét órával ezelőtt köttetett a házasság. Ennyi ideig még én is tudok hűséges lenni öreg feleségemhez. De előtte, Lédi Morózusz, előtte, hogy a punktum száliensz, pont ez az, mi némileg bűzlik… Tisztelt Törvényszék, van még egy tanúm, ki bizonyítani tudja, hogy a kegy számára eme erényes hölgy részéről in perszóna adatott.








Doktórész?





Egyetértek.





Csatlakozom.




Vezesd elő!









Ismeri ezt a hölgyet?





Nagyon is jól, nagyságtok!





Úgy értem, közelebbi ismeretséget is kötött vele… azaz… viszonyban voltak?





Pontosan, nagyságtok!





Úgy értem… szorosabb viszonyban, a kérdés tehát… hogy szorosabb viszonyuk volt-e… úgy értem: kárnáliter.







Kárnáliter!






Kárnáliter!






Mit jelent ez? Kárnáliter?






Húsmánt, nagyságod, testileg!







Úgy van… elismerem.







Erre mit válaszol?





Más férfival nem volt kapcsolatom, mint a férjemmel, esküszöm.





És ismeri ezt a tanút?






Többé nem ismerem. Nem akarom ismerni.








Tényleg nem akarsz ismerni? Hát a kedved ily szeszélyes? Megtagadod, hogy szíved enyém volt? A szád, az arcod, mit finoman oly sokszor érintettem? A kezeid, illatos hajad? Hát csak ennyi volt számodra a szenvedélyben és érzékiségben eltöltött sok óra? Teljesen elillantak, hogy pillantásomat így kerülöd? Nem, szerelmem, emlékezz, és ne tagadd meg barátod. Egymás szemében látjuk, hogy a szerelem minket újra egybe köt.























El innen, te álnok, te hazug! Hazugság kacsint rám felőled! Galád, álszent, gyáva fickó! Messze el kellett volna kerüljelek. Óó, mi szerencsétlen nők, szerelmünkben megalázottak, hűségünkben megcsaltak!














Hüm, hüm! Tehát nem tagadja, hogy ismeri ezt a férfit?






Hah!






Megtört! Győzelem!






Megnyerte a pert! Gratulálok!




Óó, megöl az öröm!





Jól bekapta a horgot!





Az ilyen bűbájos nő mindig gyanús.




Vivát Morózusz! Viktória!




Vivát Morózusz! Viktória!









Ah, drágáim, köszönöm! Örök hálára köteleznek! ÓÓ, a lelkem újra él. Senki nem sejti, mit szenvedtem eddig, és hogy most milyen boldog vagyok.











A végzést lordságodéktól hivatalos formában kérjük: aláírás, pecsét.






Mivel a felperes által bizonyítást nyert, hogy hitvese, Lédi Morózusz nem virgó deszponza érkezett a házasságba, az impedimentum errórisz kválitátisz megállapítást nyert, miáltal indítványozom, doktórész, a házasságot semmissé nyilvánítani.





Egyetértek.







Opponálok.





Ön opponál?






Opponál?







Opponál?




Opponál?






Opponál?





Opponál?





Óó, Istenem! Mi van? Opponál?




Opponálok. A kontráktusz mátrimónii egy szóval sem említi, hogy kondíció mátrimónii lenne Lédi Morózusz érintetlensége ánte nupciász, ergó nem áll fenn error kválitátisz.







Mit akar? Mit mond?




Hüm, hüm. Rektísszime! A tudós doktor úr nem találja a szerződésben a virginitász állapotát feltételként a házasságkötéshez.




Önt megkérdezte e tárgyban Szőr Morózusz az esküvő előtt?



Egyáltalán nem.





Ez esetben nem áll fenn error. A kereset elutasíttatik. Bírom approbációjukat, uraim?




Approbáció abszolúta.





Approbáció abszolúta.






Mit mondanak? Mit akarnak?





Borzasztóan sajnálom, de kérvényét elutasították.





De hát nem hált együtt azzal a másikkal? Be lett bizonyítva.





De ánte nupciász, ön előtt, és erről a szerződés megfeledkezik. Maga mellett kell tartania őt.





Tartani? Őt megtartani? A sátánassszonyt és hozzá a szégyent? Nem! Nem hagyom magam megalázni. Egy ilyen nőt, és hozzá még kurva is?! Nem, ez sok! Dobjam fel a talpam! Harapjak fűbe! Hol a pisztolyom? Kardot! Kötelet! Vízbe ugrok! Defenesztrálom magam! Egyetlen nappal se többet ezzel a nővel!





Gondolja meg, uraságod! Még fellebbezhet.





Nyugodjon meg, semmi sem jogerős!





Drága uram, gondoljon az egészségére!





Valamit ki fogunk találni.




Csak nem fog becsinyáni egy ijjen fehérnéptül?




Biztos lesz, aki megvigasztalja.




Hagyjatok! A pokolba mindnyájatokkal, megöltök a kiabálásotokkal! Nyugalmat akarok! Nem bírom tovább! Senkit se lássak! Senkit se halljak! Pusztuljatok innen! Nyugalmat!












Bácsikám, nem bírom tovább nézni a szenvedéseit. Keljen fel! Ébredjen ebből a nászi rémálomból! Nézzen körül, csak barátokat lát. Minden kínja és szenvedése tovaszállt! Unokaöccse eseng szeretetéért.













Henri! Hál’Isten! Drága, jó Henri! Hogy kerülsz ide? Más volt itt az előbb. És ki ez a nő?… csak nem?… De hisz ez Timídia!







Már nem kínozza önt tovább, annak mindörökre vége. Csak Aminta maradt, a bájos, amilyen mindig is volt.










Kegyesen bocsássa meg, amit önnel szemben elkövettünk. Ha egy életen át tartó gyermeki szeretetünkkel kiengesztelhetjük, kérem, fogadja kettőnk nevében hűséges lánya, Aminta esküjét.













Hogyan? Semmit sem értek. Aminta Timídia és Timídia Aminta? Az én feleségem a te feleséged? Rumoshordóba estem talán? Álmodok? Berúgtam? És ezek itt, az ügyvédek, a doktórész…?





Ők a társaim.



Micsoda? Társaid… abból a minden hájjal megkent bandából? Ti… ti hülyét csináltatok belőlem? Komédiáztatok velem, és nem is vagyok megházasodva, egyáltalán nem is vagyok megházasodva?




Micsoda? Szórakoztatok velem, Szőr Morózusszal? Ezért még megfizettek, banditák! Szamárbőrt nyúztatok rólam? Megvezettetek az orromnál fogva, hogy a végén már vért köptem! Hecceltetek, mint egy vaddisznót, hogy már legszívesebben felkötöttem volna magam…




De óriási volt, ahogy csináltátok, fickók! Óriási! Hogy engem, vén tengeri medvét, így megvezessetek, ti rakománypusztítók! Jól megleckéztettétek a vén bolondot. Óó, gazfickók! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen belevaló srácok vagytok!


Végül is te voltál a lelkész, aki engem megesketett?






Bizony!





Úgy te voltál a leglelkészebb lelkész, akit valaha láttam.



Te a legügyvédebb ügyvéd, te pedig a legjegyzőbb jegyző voltál az elmúlt hatvan évem alatt.



És ti, gyermekeim, bravó, bravó! Ahogy ti színlelni tudtok, az csókot érdemel. Hát ahogy kiporoltátok a bundámat, az csodálatos! Nagyon igazságtalan voltam veletek, de ezentúl tisztelem a művészeteteket. Az összes operátokra elmegyek, és ha úgy megnevettettek majd, ahogy ma tettétek, ötven font lesz a béretek tiszta aranyban.





Óó, te hízelgő! Milyen elragadó vagy, mióta megint ilyen édes a pillantásod. Szinte megint kedvem lenne feleségül venni téged. De nem, ne aggódj, már kigyógyultam ebből egyszer és mindenkorra! Most már tudom: nincs jobb, mint jó emberekkel derűsen élni.



Hej, te! Bort ide, egy üveggel Anglia legostobább bolondjának, legdörzsöltebb fickóinak és a királyság legcsinosabb asszonyainak egészségére!



És ti, ha zenélni akartok hozzá, engem többé nem zavar. Játszatok, amennyit csak akartok. Akinek egyszer már volt hallgatag asszonya, azt többé nem zavarja a világ zaja. Rajta, hadd szóljon!





Benneteket ünnepel művészetünk, mit eddig ócsároltátok, hisz nem teljes a lakoma, míg a serleg üres.








Nélküle nem csillog a jókedv, nélküle nem teljes az öröm. E kettő mindörökre testvér: a tiszta szerelem és a zene!








Csak ahol szárnyait kitárja, ott válik az együttlét ünneppé. Bolond, ki elkerüli, boldog, kit leigáz.









Boldog, kivel eggyé válik, és kinek szívét felhangolja. Boldog, ki magában megtalálja, és áldott, akit szeret.







Úrrá lesz minden szenvedésen, csillapít bánatot és bút, szellemek közt a legcsillogóbb. Isten lélegzete vagy te, óó, Dallam!









Tedd e férfi lelkét naggyá, ki eddig téged megvetett. Küldd rá tiszta földi nővéredet, a Vidámságot!








Minden szépet és jót Szőr Morózusznak!
Minden szépet és jót a hőn szeretett ifjú párnak! Boldogság legyen része annak, ki eddig megvetette azt, s e házban legyen örök vendég.













És most barátaim, elég a dalból! A friss öröm jobban szeret egyedül lenni. Sikeres alakításunk hajtson minket újabb elismerések kivívására!











El innen most gyorsan, halkan! Ne lármázzatok, ne zavarjatok!
A komédia csak akkor jó, ha nem erőltetett.








Még egyszer sok boldogságot e vidám órában…



Még két ütem zene…




Még egy utolsó strófa…





… és már itt sem vagyunk.





Egy pukedli…

…egy bók…

… egy pá
… csak még egy szó…


… aztán csend és hallgatás…





…és már hűlt helyünk.





Milyen szép is a zene – hát még akkor milyen szép, amikor vége van!

Milyen csodálatos is egy fiatal, hallgatag asszony – hát még akkor milyen csodálatos, amikor más asszonya! Milyen szép is az élet – hát még akkor milyen szép, mikor az ember nem bolond és tudja, hogyan élje! Óó, kedveseim, grandiózus volt a kúra, még soha nem voltam ilyen boldog…


Óó, leírhatatlanul jól érzem magam. Csak nyugalom!

Csak nyugalom! Hahaha!