„Ennél fenségesebb produkciót még nem láttam… A zene tökéletes összhangban van a legkisebb mozdulattal vagy lépéssel.” – írta Romain Rolland, a Nobel-díjas francia író, a XX. század egyik nagy misztikusa, a több mint egyórás, szünet nélkül játszott balett bemutatója után.
A József legendát Párizsban mutatták be 1914-ben néhány hónappal az I. világháború kitörése előtt. Párizs hatalmas tapssal üdvözölte az új Strauss művet. „Opera szavak nélkül”, „balett-dráma” írta a Strauss műről a New York Times kritikusa. A zene inkább dallamos, bár különleges harmóniákkal teletűzdelt, kitűnően hangszerelt, heves hangulatok váltják a különlegesen lágy, finom jeleneteket. Gyagilev eredetileg a bálványozott és zseniális Vaclav Nyizsinszkij (a képen) kérte fel a főszerepre és a koreográfia elkészítésére.
1913-ban azonban kapcsolatuk megromlott, és Gyagilev Nyizsinszkij távozását kérte a társulatból. Ezután Michal Fokine-t kérte fel a koreográfia elkészítésére, József szerepére pedig új protezsáltját Leonide Massine-t kérte fel. Massine nem rendelkezett olyan kiváló tánctudással, mint elődje, színpadi megjelenése és színjátszó képessége azonban teljesen feledtette ezt a hiányosságát. Strauss egyáltalán nem volt elégedett vele. Potifárnét a híres énekes, Maria Kuznyecova játszotta, aki anyagilag is támogatta a produkciót. Párizsban a bemutatót Strauss vezényelte.
Budapest, 1934
Budapesten 1934-ben mutatták be a József-legendát. Potifár feleségét az akkori operadíva, Walter Rózsi táncolta, József szerepét pedig Mally Győző, a koreográfus Millos Aurél volt. A József-legendát 1944-ben ismét műsorra tűzték Jan Cieplinsky lengyel származású művész koreográfiájával. A balettet 1946-ban játszották utoljára a Magyar Állami Operaházban.
 |
| (forrás: Magyar Állami Operaház Archívum) |
