A délelőtti A béke napja próba után délután a Daphne próbája következett.
2015. szeptember 29., kedd
2015. szeptember 27., vasárnap
Mit írnak a médiában?
MTI 2015.09.19.
"Maga a komponista a Daphnét tartotta kedvenc operájának. "Állítólag minden alkalommal, amikor egy társaság összegyűlt Garmisch-Partenkirchenben vagy máshol, ahol Strauss megfordult, mindig megragadta az alkalmat, hogy leüljön a zongorához és a Daphnéból játsszon részleteket, amit nem is csodálok, mert gyönyörű témák és gondolatok vannak benne" - mesélte Kocsis Zoltán."
A teljes cikket itt olvashatja el.Népszabadság melléklet 2015.09.25.
Richard Strauss egy estére komponálta két operáját, amelyet most így is játszik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Müpával közös Strauss-sorozata keretében. A klasszikus zene már „le van játszva”, nemigen kerül a karmesterek pálcája elé olyan darab, amely teljes újdonság a közönségnek. A hangverseny-látogatók többnyire nem is a zenemű, hanem az előadók miatt vesznek jegyet, sokszor csak a kiosztott programfüzetből silabizálják ki, aznap estére mit választott a szólista vagy a karmester.Nem is könnyű úgy megítélni színpadi működésük minőségét, ha nem ismerősek a dallamok, a gyönyörűséget leginkább a már sokszor hallott mű másfajta interpretációja adja. A művészi szándék megértése, a mű új, érdekes megközelítése. Haladóknak még az is élvezetes lehet, ha nem éreznek együtt az előadóval: saját meggyőződésüket összevethetik a hallottakkal.A még haladóbbaknak viszont nagyon is jól jön egy sosem hallott zenemű előadására beülni a nézőtérre. Vannak alapos ismereteik arról, mit várhatnak a poszt-romantikus zeneszerzőtől, mit a vezénylő Kocsis Zoltántól, mit a zenekartól. És milyen ehhez képest az, amit hallanak. Micsoda izgalmak!A teljes cikket itt olvashatja el.
Még Hitler sem tudta bemocskolni - Origo.hu
A teljes cikket itt olvashatja el.
Interjú a Fidelio Klasszikban Kocsis Zoltánnal
Kattintson a FidelioraKocsis Zoltán: A béke napja és a Daphne straussi mértékkel mérve is a leggyönyörűbb zenék - Hír.ma
Kattintson a címre
2015. szeptember 25., péntek
A béke napja lehetséges hadvezér-mintái
Jánszky Lengyel Jenő érdekes megjegyzései (a magyar nyelvű librettó végén található)
A történelmi háttér óhatatlanul foglalkoztatja a darabbal ismerkedőket. Szívesen azonosítaná a mintául szolgáló személyeket, dacára annak, hogy Stefan Zweig az 1934-es szövegtervezethez hozzáfűzi:
"Szeretném a császárokat, királyokat teljesen kihagyni a játékból, és névtelenné tenni a szereplőket."
A PARANCSNOK két történelmi személy egyike lehetett, mindketten a Német-római Birodalom, illetve a Katolikus Liga kiemelkedő politikus-hadvezérei.
A másik a brabanti születésű a Tilly-kastély Brüsszeltől 30 km-re fekszik),
vallon nemzetiségű
Münster városában kötötték meg 1648. október 24-én, évekig tartó tárgyalások után a harmincéves háborút lezáró, Vesztfáliai békét, a közeli Osnabrück városban korábban, 1648. május 15-én aláírt egyezmény szellemében. A harmincéves háborút az első igazi világháborúnak tartják. Szörnyű szenvedést, általános rombolást hozott Európának, de főleg a németségnek – évtizedeken át!
Jánszky Lengyel Jenő Budapest, 2015. augusztus 11.
A történelmi háttér óhatatlanul foglalkoztatja a darabbal ismerkedőket. Szívesen azonosítaná a mintául szolgáló személyeket, dacára annak, hogy Stefan Zweig az 1934-es szövegtervezethez hozzáfűzi:
"Szeretném a császárokat, királyokat teljesen kihagyni a játékból, és névtelenné tenni a szereplőket."
A PARANCSNOK két történelmi személy egyike lehetett, mindketten a Német-római Birodalom, illetve a Katolikus Liga kiemelkedő politikus-hadvezérei.
Az egyik a Hradec Králové közelében lévő Heřmanice u Jaroměře -ből származó cseh tábornok
(General),
Albrecht Václav Eusebius z Valdštejna (másutt Wallenstein illetve Waldstein, 1583 - 1634)
Kiváló gazdasági és hadi szervező; két érdekházassága révén szerzett vagyonát gátlástalansága révén hatalmassá növelte.Katonái nagyon szerették. Árulásért végül meggyilkolták, mielőtt a szifilisz végzett volna vele.
Jean t'Serclaes, comte de Tilly (Johannes vagy Johann keresztnévvel is, Graf von Tilly, 1559 - 1632)
Arról vált hírhedtté, hogy 1631-ben a protestáns
Magdeburgban gyalázatos rablást, szörnyű mészárlást engedett katonáinak. Egy
évvel később halt meg.
A HOLSTEINI személyére a források egyöntetű
véleménye:
IV. Christian (1577 - 1648) (magyar szóhasználattal IV. Keresztély), Dánia és Norvégia királya (1588-tól haláláig).
A király holsteini herceg is volt. Meglehetősen
kedvelte az italt. Hónapokkal a béke napja előtt elhunyt (1648. február
28. København).
Münster városában kötötték meg 1648. október 24-én, évekig tartó tárgyalások után a harmincéves háborút lezáró, Vesztfáliai békét, a közeli Osnabrück városban korábban, 1648. május 15-én aláírt egyezmény szellemében. A harmincéves háborút az első igazi világháborúnak tartják. Szörnyű szenvedést, általános rombolást hozott Európának, de főleg a németségnek – évtizedeken át!
A békeszerződés átrajzolta Európa térképét, szétaprózta a német területeket, egyúttal véget vetett a Hollandia függetlenségéért vívott nyolcvanéves
háborúnak is.
A modern diplomácia megszületését is ehhez az
eseményhez kötik.Jánszky Lengyel Jenő Budapest, 2015. augusztus 11.
A képek forrása:
2015. szeptember 23., szerda
A rendező Némedi Csaba
A magyar
származású színpadi rendező színház iránti érdeklődését számos opera- és klasszikus
balettelőadás élménye indította el már kora gyermekkorában. A középiskola
elvégzése után Ausztriában tanult tovább. Eredetileg a gyógyászat területén
folytatott tanulmányokat, majd felvételt nyert a Bécsi Egyetemre, ahol a Filológiai
kar színház, film- és médiatanulmányok szakán végezte tanulmányait, zenés és táncszínházra
specializálódva. (Jelenleg ugyanitt PhD hallgató.) Gyakornokként a Bécsi Állami
Operában és a Schönbrunni Zenés Színházban dolgozott. 2003 és 2006 között a
Zürichi Operaház segédrendezőjeként olyan jelentős előadások létrehozásában
vett részt, mint R. Strauss Elektrája (rendező: Martin Kusej), Debussy Pelléas
és Mélisande-ja (rendező: Sven-Eric Bechtolf), Rimszkij-Korszakov Cári
menyasszonya, (rendező: Johannes Schaaf), Puccini Turandotja (rendező:
Giancarlo del Monaco) és Verdi Aidája (rendező: Nicolas Joel).
Első önálló
rendezésére – Mozart: A színigazgató – 2006 nyarán került sor Liechtensteinben,
Zsófia régenshercegnő fővédnöksége alatt.
Részt vett
a Magyar-Francia Zenés Színházak Rendezői Versenyén és az Európai Rendezők
versenyén is. A „Fogadás Orlovsky Hercegnél” című gálaműsor rendezője volt
2011-ben, amelyen a Magyar Operaház szólistái is felléptek. A Kirchstetteni Kastélyban
(Ausztria) megrendezett nyári KlassikFestival keretében J. Strauss Denevér című
operettjét rendezte 2011-ben. Az ezt követő három évben két Mozart-operát és
egy Verdi-operát vitt színre. 2015-ben Donizetti Szerelmi bájitala első
belcanto operaként hangzott el rendezésében az idén útjára indított
Kirchstetteni Belcanto Operafesztivál keretein belül. A rendező 2012 óta a
KlassikFestival művészeti vezetőjének szerepét is betölti. (fotó Wilke)
Kettősség, ellentétpárok a két operában
A Béke napja (Friedenstag)
ideológiai és etnikai konfliktusokat, vallási ellentmondásokat, a fanatizmus
inhumánus, emberéleteket veszélyeztető oldalát mutatja meg. Ezzel szemben a
Daphné a straussi humanizmus egyik legőszintébb, legmelegebb, leglíraibb
megszólalása. Ideológiák csapnak össze A Béke napjában – nem hiába nevezik A Béke
napját „Antikriegsoper”-nek, vagyis
háborúellenes operának. A darab indirekt módon jeleníti meg a háborút ellenző,
az életet igenlő attitűdöt, amelyben a „straussi humanizmus” kódolva van.
Ez a kapcsolódási pont a
Daphnéhoz.
A Daphnéban a természeti
körforgás van jelen, az ember és a természet kölcsönös viszonya. Érzékelhetők
az erőviszonyok eltolódásai a darabon belül. A Daphne a természet, az
újjászületés diadalával zárul – ez egy optimista diadal, ugyanakkor emberi
bukás, hiszen Daphne babérfává alakul, ezáltal a természet körforgásának
részese lesz, az átalakulással halhatatlanná válik. Permanens körforgásról,
ciklikus dinamikáról van szó, melyet emberi kézzel nem lehet megállítani.
A Daphnéban különösen
jellemző a kettősség, az emberi és az isteni kettősség. Felmerül a kérdés:
érintkezik az emberi és az isteni vetület, hol találkoznak ezek össze?
Mindez egyfajta
ideologizált képben jelen van A Béke napjában is. Ha például Mariát vesszük, aki
a darab egyetlen igazi női főszereplője, szembeötlő, hogy Maria a darab
egyetlen olyan női szereplője, akinek neve van. Maria ezáltal az ideologizált
nő lesz – a tisztaság, az „anyaság”, az önfeláldozó nő, a feleség epitómája.
Ezt a két darabot kötjük tehát
össze dramaturgiai szempontból a második világháborút megelőző 1936-os berlini olimpiai játékok megnyitó ünnepségének formájában és hangulatában, amelynek
Strauss egyrészt aktív közreműködője volt azáltal, hogy ő volt a felelős az
olimpiai himnusz megkomponálásáért. Az olimpia alkalmas összekötő kapocs,
hiszen az akkori nemzetiszocialista propaganda által átitatott
politikai-ideológiai közeg megadja az alapérzést, amelyben az első pillantásra
antagonisztikus opera játszódik. Erre a korra jellemző volt a tömegek mozgatása
és manipulációja. A propaganda az antik görög, esztétikus világot és ideálokat
a saját szájíze szerint elferdítve használta fel saját céljaira. Gyakorlatilag
ennek köszönhető, hogy A Béke napja című operát a II. világháború után egészen napjainkig
mellőzték.
Impressziók
<Az annabergi Thing színpad>
<1936-os Olimpia, Berlin>
<Impresszió Leni Riefenstahl Olympia című filmjéből>
<1936-os Olimpia, Berlin>
<Richard Strauss az általa komponált olimpiai himnuszt vezényli az 1936-os berlini Olimpia megnyitó ünnepségén>
Díszlettervek - Gilles Gubelmann, díszlettervező
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)